Színpadon nem számít az idő - Szabálytalan portré Kovács Zsuzsáról

Kovács Zsuzsát nemrég a veszprémi Petőfi Színházban Marcsaként láthatták a nézők a Mágnás Miska című operettben. A Turay Ida Színház produkcióját ő is rendezte.

A népszerű Jászai Mari-díjas színművész 1968 óta tagja az Operettszínháznak. Pályafutását Szegeden kezdte, majd játszott Debrecenben is, ez-után került a fővárosba.

Az operett- és musicalirodalom nagy szerepeit eljátszhatta, több prózai darabban is bizonyította képességeit. Amikor azt kérdeztem tőle, vajon meddig lehet egy színésznő időtálló, azt felelte, ameddig a közönség azzá teszi. Ő mindig is vállalta a korát, soha nem tagadta le, hány éves.

- Nekem valahogy a lelkemben maradt az örök gyerek, aki nagyon szeret játszani. A mai napig ilyen vagyok. Nem jártam főiskolára, színészgyerekként a szegedi balettiskolából kerültem be a színház világába.

Én a színpadon tanultam a szakmát. Kemény prózai előadásokban edződtem, Dosztojevszkijt, Moliere-t, Shakespeare-t játszottunk, komoly munka volt, és nem is vettem észre, hogyan lettem igazából színésznő. Csodaként élem meg ma is a színpadi pillanatokat. A lelkem mindig ott van ezekben. Én nagyon lelkes tudok lenni ebben a világban.

Egyes kollégáim sokszor szólnak is, hogy mit lelkesedem állandóan, miért nem intézem el egyszerűen, rutinból a munkát. Ez nekem néha rosszulesik, de aztán túllépek rajta, mert én a színpadon és az életben is csak a maximumban hiszek. S hogy meddig lehet egy színésznő időtálló? Talán amíg szereti a közönség. A szeretet konzervál és erőt ad. A nézők tudják megállítani az időt azzal, ha kíváncsiak rám, hívnak fellépni, eljönnek az előadásaimra, s ha megtapsolnak. Így aztán a színpadon mindig ugyanaz az örök gyerek lehetek, aki nagyon szeret játszani - mondta Kovács Zsuzsa, akit az Operettszínházban A mennyasszonytánc és az Abigél című produkciókban láthat a publikum. Mindemellett járja az országot és énekel, táncol a közönségnek.

Nyáron nagy megtiszteltetés érte, Siófokon a magyar operettkirály szellemiségének méltó ápolójaként átvehette a várostól a Kálmán Imre-emlékplakettet.

- Kálmán Imre világszínvonalú zeneszerző, nagy megtiszteltetés volt megkapni ezt a díjat. Sok szerzeményét énekeltem, ismertem a Kálmán családot, találkoztam a feleségével, Verával és lányával, Yvonne-nal is. Nagyon örültem annak, hogy az életét feldolgozó filmben is játszhattam egy szerepet.

Soha nem felejtem el azt, hogy odajött hozzám Rátonyi Róbert, és azt mondta, brilliánsan sikerült az alakításom. Ez a mondat felért akkor egy kis Oscar-díjjal - mesélte a népszerű színésznő, akit az elmúlt évadban többször láthatott a közönség a Petőfi Színház nézőterén.

Kovács Zsuzsa a veszprémi társulat több előadását tekintette meg, elismeréssel szólt teljesítményükről és mindarról a munkáról, amit Bujtor István és Eperjes Károly Veszprémben végzett.

Mint mondta, nagyon megrázta Bujtor István halála, jó barátságban voltak, 1969-ben az Oroszlán ugrani készül című filmben együtt játszottak. Kovács Zsuzsa, ha nincs színpadon, civilben nagymama. Igyekszik sokat együtt lenni unokájával, Szellővel, akinek karácsonyra balettruhát varrt. Büszkén újságolta, hogy pont jó lett a kicsire.

Fia, Örs - aki egy színpadi ügynökségnél dolgozik - gyakran motornak hívja édesanyját, olyan energiával él, dolgozik most is. Amikor búcsúzólag megemlítem neki, hogy addig igazából nem lehet gondja, míg ennyi idősen tótágast tud állni, azt felelte, csak a színpadon van ehhez ereje. Ott lehet megállítani az időt. A nézők szeretete közben.