A megértés repedései - Hatvankilenc művész a Tavaszi Tárlaton

Majdnem botrány támadt körülötte, híre ment, hogy a zsűri a benevezett 89 alkotóból húsznak a munkáit kiselejtezte, főleg figurális festőkét, akik érthetően megsértődtek. Eszembe is jutott mindjárt a jeles művészettörténeti esemény, az 1904-es párizsi szalon-csetepaté, amikor az akadémikus felfogású zsűri nem engedte be az újítókat a hivatalos tárlatra, akik dühükben megrendezték a sajátjukat, a Salon d' Automne-ot, ami a fiatalok egész nemzedékét indította el a világhír felé. Az analógia persze, mint a legtöbb összehasonlítás sántít, mert itt most inkább a hagyományos felfogásúakat rostálták ki, s a friss, aktuális művészeti trendekbe illők maradtak. Azért megnéztem volna összegyűjtve az eltanácsoltakat is.

Varietas delectat - a változatosság gyönyörködtet, mondta a május 8-i megnyitó beszédében Sinkó István képzőművész, művészeti író, a Tavaszi Tárlat zsűrijének elnöke, a kiállított munkák sokféleségére utalva ezzel. Az idén látható alkotások jobbak vagy rosszabbak egy-egy művész életművén belül, de érzésem szerint különösebb szenzációt, fordulatot nem hoznak, belesimulnak az aktuális művészet trendekbe, illetve azért vannak olyan szuverén egyéniségek, akik divatoktól függetlenül a maguk útját járják.

Ami a technikát illeti, feltűnő, hogy egyre többen dolgoznak printtel, fotó és vegyes technikával, installációkkal, objektekkel tágítják a kortárs festészet határait más médiumok tapasztalatait beépítve. De a táblakép, az olajfesték is tartja magát, ami ha képes volt túlélni az utóbbi évtizedeket, akkor úgy tűnik, elpusztíthatatlan. A munkák témáit illetően leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy a poszt-posztmodern létből adódó kétségbeesés foglalkoztatja az alkotókat, akik többnyire apolitikusak, a világ jelenségei helyett inkább az önreflexió érdekli őket. A személyes szféra kérdéseivel foglalkoznak.

Navratil Judit fiatal festőnő, aki a Művészetek Háza díjaként jövőre önálló tárlatot rendezhet, szinte naplószerűen lerajzolja a vele történteket a gyermekrajzok kemény, ugyanakkor megmosolyogtató őszinteségével. A frissen végzett képzőművész generáció egy másik neves tagja, Verebics Ágnes festőnő ugyanakkor korábbi démoni arcképeihez és állatfiguráihoz képest most egy meghökkentően egyszerű talált tárggyal, a kenesei resti fotójával jelentkezik. A hétköznapok szürrealizmusát, pontosabban metafizikáját mutatja fel Pétery Ábel is, aki füstölgő gyárkéményeket ábrázol olajfestményén. Rejtélyes állomáscsarnoki jelenettel állítja meg a tárlatra belépőt Szotyory László nagyméretű olajképe, amelyen a parányi emberekre hulló fénycsóvákat, mint fenyegető, letaglózó veszélyt éljük meg.

Apropó fénycsóva: az idei tárlat egyik megadott témája a fény, amihez többnyire a fotónyomattal dolgozó alkotók, köztük Hegyeshalmi László, Áfrány Gábor, Kovács Endre kapcsolódtak a sík és a tér, a rész és az egész, fény és árnyék viszonyáról elmélkedő munkáikon. Figyelemre méltó ebben a kontextusban Veszeli Lajos festőművész Üzenet a fekete dobozból című alkotása. A vászon síkjából dudorként kiemelkedő, feketére festett lyukas fatörzse egyben fészek és seb - fekete lyuk, a kezdet és a vég.

Sebfeltépéssel, vagy legalábbis a téma feltépésével foglalkozik legújabb olajfestményein Csiszér Zsuzsi, aki mintha női sorsok pillanat töredékeit rakná kollázsszerűen egymás mellé. Valójában mégsem kollázst készít, mint például Fenyvesi Ottó, vagy Gaál Ágnes és Kulcsár Ágnes, akiket a valóság talált darabjai inspirálnak.

Nőies gyengédséget sugároznak Péterfy Gizella szobrai. A modell, mint emberi lény, mély rokonszenvet támaszt benne lelkületével. A tőle megszokott témakörben és színvilágban ás még mélyebbre Csabai Tibor Sorsok című festménye. Örvendetes látni Kádár Tibor önmagára találását. 2009-es triptichonja a legjobb tradicionális festészeti hagyományokat ötvözi az expresszív örökséggel. Van egy másik, egy modern triptichon is a tárlaton, Gáspár Gábor 31 másodperc című munkája, melyen egy ekg lenyomat fut végig egy férfitest három darabra hullott fotóján. Annak a 31 másodpercnek a lenyomata ez, amely arra késztet, hogy megváltoztassuk érzéseinket, érzékeléseinket, fogalmainkat és végül mindezek hatására egész élet- és látásmódunkat.

A Tavaszi Tárlat 2010 nívódijas művészei: Takács Zoltán, Péterfy Gizella, Csabai Tibor, Szotyory László, Farkas Imre és Navratil Judit. Az utóbbi, veszprémi kötődésű, Budapesten élő festőnő díja, hogy önálló kiállításon mutatkozhat be a Művészetek Házában. A tárlatot Áfrány Gábor, Hegyeshalmi László és Környei Ágota rendezte. Megtekinthető június 27-éig a Csikász és a Várgalériában.