2010.08.03. 09:46
Molnárok emlékezete
Kapolcs - Tartalmas kiadvány a Kapolcsi vízimalmok, tudományos alapossággal körbejárt a téma, amit a táj, és az abban élők iránt érzett szeretettel, féltéssel dolgoztak fel a szerzők. Nemcsak az Eger-patak menti molnároknak állítanak emléket, de rajtuk keresztül a víz mellett élő egykori embereknek is.
Bepillantást nyerünk hétköznapjaikba, szokásaikba, hogy miként épült fel egyszerű, de tartalmas életük, életterük. Mindez a vízimalmoktól indul a csigakönyvek 5. kötetében, a Kapolcsi vízimalmokban.
Márta István, a Művészetek völgye igazgatója személyes élményeivel vezeti fel a témát: a folyón, ahogy a helyiek nevezték, a nyolcvanas években még csónakázott. Később azonban a bauxitbányászat miatt a források, patakok vize elapadt, a vízfolyás medre kiszáradt.
Márta István a helyiekkel, barátaival felkutatta és mentette a menthetőt, a még megtalálható vízimalmokat. Ladányi András író és Wöller István malomkutató pedig feldolgozta a kapolcsi malmok történetét és megkereste azokat, akik időt, pénzt nem sajnálva újjáépítették őket.
Tudományos alapossággal, de elbeszélő stílusban, könnyedebbé, élvezhetőbbé téve a száraz tényeket. (Munkájukat segítették a környék múzeumai és levéltárai.) Az Eger-patak vize néhány évtizeddel később visszatért (ebben valószínűleg nagy szerepet játszott a bányászat hanyatlása), s ma újra élővilággal teli víznek örülhetnek a völgyben.
Az Egregy, vagy mai nevén az Eger-patak Nagyvázsonyban ered és Szigligetnél ömlik a Balatonba, útján számos forrás táplálja. Valaha 46 malom dolgozott rajta. Kapolcson tizenhárom. Ezt a tizenhármat mutatja be a Csigakönyvek 5. kötete, a molnárok életét, munkáját, a malmok felépítését, működési elveit.
A második részt a Művészetek völgye fesztivál létrejöttének és a természetvédelemnek szentelik az alkotók.
