Hihetetlen jubileum - Besenyő Pista, Margit, Tompika, Leopold és Boborján

Hihetetlen, de a társulat már huszonöt éve szórakoztatja mindazokat, akik kedvelik a vérfagyasztó gegeket, ütős nyelvi játékokat, a végletekig karikírozott, ám a hétköznapjainkból mégis jól ismert figurákat. Szerencsésnek mondhatja magát a város, hiszen az utóbbi időben évente élvezhetjük előadásaikat. Most A három testőr és a jeti vagy mi a pék című, születésnapi összeállításukkal lepték meg a hálás rajongókat. Műsorukat a Besenyő család interneten is hozzáférhető történetein edződött, és a csapat fellépéseit figyelemmel kísérő közönség nagy várakozással fogadta.

Szászi Móni, Dolák-Saly Róbert, Laár András és Pethő Zsolt pedig nem okozott csalódást. Már az első, az eltelt huszonöt évet összefoglaló poénbombák robbantak, majd a seregszemlén szinte az összes közismert figurát felvonultatták. Az előadás még olyan friss, hogy a társulat tagjai egymást is meg tudják lepni egy-egy, a színpadon éppen akkor megszülető poénnal. És ez is belefér, ettől is élvezetesebb a játék. No meg attól, hogy a gyanútlan néző is részese lesz a darabnak. A hangeffektusok, jelmezek, kellékek, díszlet (ha éppen van) a helyükön, Leopold vetítései (Az egri csillagok, Az egri csillagok visszavág), a zeneileg tökéletes dalok ütnek. Mégpedig óriásit. Mimika, grimaszok, gesztusok profi módon kidolgozottak. De hát mást nem is lehet várni egy negyedszázada a csúcson lévő társulattól.

- Még a turné elején vagyunk, előadásról előadásra javítgatjuk, próbálgatjuk a műsort. Minden új est írásánál több az ötlet, mint amennyi belefér az előadásba. A parlagon maradt jelenetek általában átkerülnek a következő estbe, most is maradtak ilyenek. Hogy milyen lesz az előttünk álló huszonöt év? A legvalószínűbb, hogy halványbordó, de az is lehet, hogy kékeszöld, esetleg denevérszínű. Ez természetesen attól függ, hogy melyik jóslatom válik valóra. De a társulattól megszokott műfaj marad, nem tervezzük, hogy operettdalokat énekelünk - fogalmazott a legemlékezetesebb figurát, Boborjánt megformáló művész.
 
A pápaiak reményei szerint jövőre ismét találkozhatnak kedvenceikkel. És már tudják, addig gyúrni kell. Rekeszizomra, fülre, arcizmokra. Mert szeretünk nevetni, önfeledten szórakozni, egy-egy estére kilépni a mindennapok mókuskerekéből.
Minderre pedig a L'art pour l'art társulat a legjobb garancia.

A Költő mélyenszántó gondolatokat interpretáló előadása, Margit, Zigóta, Kanca, Tompika, Leopold, Parittya Setét Antal, Naftalin Ernő, Boborján, Néhai néni, Nyálcika jelenetei és a mindig a tutit megfogalmazó Besenyő István próbára tette a közönséget, a nagy nyelvi leleménnyel megfogalmazott szójátékok, a hétköznapinak egyáltalán nem mondható élethelyzetek számtalanszor tapsra késztették a pápai nézőket.