2012.02.18. 06:27
Kalló Zoltán cigányprímás, a jelenség
Az élőkép nehéz műfaj. Ül (áll, hever, éppen nyúl valamiért) a színész a színpadon, és egy adott pillanatban a képet kimerevítik. De úgy ám, mintha festmény lenne. A színész nem mozdul, egy testrésze sem, és nem pillog (nem lélegzik?).
Nem tudom, meddig, de a Petőfi Színház Marica grófnő előadásain a felvonások előtt legalább öt, de lehet, hogy tíz percig sem. Mind a három felvonás egy élőképpel indult, az első is. Mikor a közönség kezdett érkezni, az élőkép már ott várta a színpadon. A jelenet az élőkép megelevenedésével vette kezdetét. Én először arra tippeltem, hogy viaszbábut helyeztek a színpad előterébe, aztán az első élőkép megelevenedett, és Lajos, a néma cigányprímás lett belőle. Ekkor lepett meg először Kalló Zoltán, az amatőr színész és profi cigányprímás, aki rendkívül fegyelmezetten formálta meg a pihenő embert.
Kalló Zoltán főállásában cigányprímás, mellékállásában a veszprémi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke - így kell ennek lenni, és nem fordítva, most a Marica grófnő bemutatója után biztos vagyok benne, hogy bármivel is keresi a kenyerét, a cigányprímásság csakis főállása lehet.
Néma szerepet alakított, egy szót sem szólt a színpadon, de játszott. Érvényesen, hitelesen, nem félek kimondani: profin. Nem csak akkor, mikor Mihály, az öreg szolgáló kérdezgette, és ő a hegedűjével válaszolt neki.
Hogy mit mondott, azt nemcsak Mihály, de a közönség is pontosan értette. A hegedű és Kalló Zoltán beszélt. Összeszokott páros lévén ihletetten, szépen és érthetően. Érzésekről, vágyakról, szerelemről, emberségről.
Nem kis bátorságról tett tanúbizonyságot Méhes László rendező - aki egyébként konzervatív felfogásban nyúlt a darabhoz, a mű eredeti értékeit megtartva, sőt hangsúlyozva -, amikor a profik közé beleképzelt, majd beépített a darabba egy amatőrt is. De vagy nagy szerencséje volt, vagy ismerte már Kalló Zoltánt, tudta, mire képes. Mert a cigányprímás jelenség volt a színpadon. Szerepét nem játszotta sem túl, sem alul. Ha megjelent, nem lehetett nem észrevenni. Nekem úgy tűnt, élvezi, amit csinál. Teljes értékű partnere volt a színészeknek, a darab megjelenítéséből pontosan akkora szerepet vállalt, amekkorát a szerző, a rendező szánt neki.
Lehet, hogy a jó cigányprímásnak egyben jó színésznek is kell lennie?
Ebben nem vagyok biztos, de abban igen, hogy igazán jó csak akkor lehet, ha átütő karakter és sugárzó személyiség is. Mint Kalló Zoltán.
