Ecsettel szolgálja rendületlenül a hazát

Pócsik József, a Bartos iskola igazgatója mondta el mindezt Öveges Ernő festőművész kiállításának megnyitóján a Jó Szerencsét Művelődési Központban.

- Úgy alkot, úgy festi meg környező világunk apró csodáit, hogy abból árad az impresszió hatásával lebilincselő varázslat, övegesi látásmóddal és színvilággal tárja elénk a hon természeti kincseit. Alkotásának célja szándékoltan és remélve az, hogy ezzel örökös emléket állít: a színes Bakony-erdőnek, a domboldalaknak, a különleges szikláknak, a ligetek fény- és árnyjátékának, a szőlőhegy, vagy a kőbánya bemutatásával az ember és a természet viszonyának - hangsúlyozta Pócsik József.

Négy évtizednyi szünet után 2006-ban folytatta festői munkásságát Öveges Ernő (Fotó: Szabó Péter Dániel)

Később hozzátette, Öveges Ernő 23. önálló tárlata ugyan a művelődési központ emeleti aulájában nyílt kiállítás, mégis csak egy állomás, hiszen művészete él, fejlődik és megújulva halad tovább. Az ünnepélyes megnyitón elhangzott, Öveges Ernő a Bakonyi táj szülötte, 1941-ben Várpalotán látta meg a napvilágot Várpalotán, s leszámítva azt a nyolc évet, melyet tanulmányai miatt nem itt töltött, egész életét a bányászvárosban töltötte. Ma is itt él, s nagy kedvvel, szorgalmasan alkot. Tehetsége egyébként már gyermekkorában megmutatkozott, amikor hetedik osztályos diákként művészi képeslapokat kezdett másolni. Később a Jó Szerencsét Művelődési Központban működő festőszakkörbe iratkozott be, ahol Nagy Gyula fogadta tanítványának.

- Ő irányította, formálta festői adottságát, képességét, s hiszem, hogy formálta személyiségét, emberi tulajdonságait is. Művészi példaképének is mesterét, Nagy Gyulát vallja. Öveges Ernő első kiállítását is a legendás palotai rendezte 1962-ben az akkori Ifjúsági Házban. A fiatal művészember sok jó biztatást kapott, s egyben motivációt a folytatásra - idézte fel a kezdeti időszakot Pócsik József.

A reményteljes művészi indulást mégis hosszú alkotói szünet követte. A mester korai halála mellett a szépen gyarapodó Öveges család családfenntartói kötelezettségei sem adtak időt a művészi kicsapongásokra. Csak négy évtized múltán, 2006-ban jelentkezett újra Öveges Ernő egy várpalotai csoportos tárlaton, az ott kapott bátorítás és elismerés hatására újrakezdve folytatta festői munkásságát. Az elmúlt hét év alatt majd két tucatnyi önálló kiállítása volt. Többször láthatóak voltak alkotásai Várpalotán és Pétfürdőn, de bemutatkozott Ajkán, Pécsen, Budapesten, Balatonalmádiban és Komáromban is.

A művelődési központban nyílt, s március 8-ig megtekinthető tárlat közel félszáz festményén a hagyományőrzést és az újítást egyszerre tárja a látogató elé Öveges Ernő, hiszen a tájképek mellett megjelennek hangulatos csendéletek és néhány absztrakt alkotás is. A kiállítás rendezése a barát és alkotótárs, Mészáros Imre grafikus művész szakmai hozzáértését dicséri, jegyezte meg Pócsik József, akinek méltató szavait követően Troják Laura, a Vásárhelyi iskola diákja játszott zongorán a megjelenteknek.