Kultúra

2014.12.04. 20:50

Márfi Gyula: A vízhordó ember

Veszprém – Ünnepélyesen bemutatták csütörtökön a Szaléziánumban a „Márfi Gyula: A vízhordó ember" című, a napokban megjelent könyvet, melyben a kötet szerzője, Elmer István író, újságíró, az Új Ember munkatársa beszélget a főpásztorral, mutatja be őt, kicsit másként, mint ahogy találkozni szoktak vele az emberek a szertartásokon.

Toldi Éva

A Szent István Társulat gondozásában megjelent kötet egyike a Pásztorok sorozatnak, mely szándéka szerint napjaink magyar apostolutódjait, főpásztorait szeretné élet közelbe hozni az olvasókhoz, utalt rá a szerző. A főpásztor is érző lélek, olyan ember, mint mi mindannyian, problémái, nehézségei, akár kétkedései is vannak. Annyiban különbözik a környezetétől talán, hogy kihívásokra adott válaszait meghatározza nyilván lelki-szellemi habitusa. A könyv legnagyobb erénye a főpásztor őszintesége, amely minden témában megnyilvánul, mutatott rá a szerző.

Márfi érsek a kötet címére vonatkozóan elmondta: tulajdonképpen életét végig kísérte, hogy küldetésének munkaterületein amolyan névtelen, háttérben tevékenykedő szolgálattevő volt, nem is vágyott a népszerűségre, szeretett szombathelyi püspöki titkárként, irodaigazgatóként is „csöndben” dolgozni. Mióta püspökké szentelték és Veszprém érseke lett, ez némileg megváltozott, de alapvetően a püspökök testületében sem tölt be speciális megbízatást, bár aktívan bekapcsolódik a konferencia munkájába.

 

A könyvbemutatón előtérbe került az érsek indulása, gyermekkora, a zalai Pördeföldén, a kisfaluban, ahol templom sem volt, de ahonnan családjával minden vasárnap és ünnepnapon átjártak a szomszéd községbe, Pákára szentmisére. A faluban értelmiségiek nem voltak, még a tanítónő is egy fiatal lány volt, aki már 18-19 évesen taníthatott. Igazán nagy hatással rá azok a papok voltak, akik Pákáról jöttek példáról temetésre, beteglátogatásra, néha hittanórára, mondta. Valószínűleg papi hivatása is ezzel magyarázható.

Szóba került a főpásztor súlyos betegsége, szívműtétje, a halállal való kapcsolata. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy már gyermekkorában is sokat volt beteg, sokszor hosszan lázasan feküdt, álmaiban rettenetes érzelmi állapotokat élt át. Ezért az elmúlás gondolata, az élet értelme sokat foglalkoztatta már első osztályos korában is. Úgy fogalmazta meg magának: Ha van Isten és mennyország, akkor van értelme az életnek, ha viszont nincs, akkor az élet értelmetlen. Halálközeli élménye olyan, mint másoknak, nem volt, de egy álma, a nehéz szívműtét előtt pár nappal emlékezetes számára, amely szép élmény részesévé tette őt, mintha fények és erdei növényzet óvó szeretettel körbeölelte volna.

Sajátos szórakozása volt szombathelyi irodaigazgató korában, hogy magnójával rögzítette kazettákon a különböző komoly- és könnyűzenei felvételeket, Bachtól a Beatles-együttesig, idéződött fel végül. E felvételeket azután a lelkipásztori munkájában is hasznosítani tudta evangelizációs munkájában, amint az irodalmi szemelvényeket, a verseket is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!