Varga Róbert könyvének bemutatója a Petőfi Színházban

Szoboszlay Sándor 1925. március 22-én született Dömösön. A Színművészeti Akadémiát 1954-ben végezte el. 1956-tól a Békés Megyei Jókai Színház, 1961 és 62 között rövid ideig az egri teátrum, 1972-től a Vidám Színpad, 1974-től 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig a Veszprémi Petőfi Színház művésze volt, a teátrum Örökös tagja. 1974-től a veszprémi színház tagja lett, de a Gyulai Várszínházba is többször visszatért. Nyugdíjasként 1991-től 2001-ig a budapesti Vígszínházban játszott. Életének 88. évében hunyt el, 2013. január 4-én. A kiváló színművész ereje, lénye, legendás, karizmatikus egyénisége összefonódott a veszprémi színház történelmével. Hosszú évtizedeken át lehetett vezető és meghatározó színésze a teátrumnak.

Ő volt Baradlay Richárd A kőszívű ember fiai című darabban 1961. október 13-án, ezzel – akkor még vendégművészként – alapítója lett a Veszprémi Petőfi Színház első, önálló társulatának. A királynék városában eljátszhatta a magyar és a világirodalom legjelesebb szerepeit, nem egyszer országos visszhangot keltve és elismerést aratva játékával. Szoboszlay Sándor békéscsabai és veszprémi színészként tett szert országos hírnévre, számos filmben a magyar színjátszás legnagyobbjaival szerepelt együtt és nyújtott emlékezetes alakításokat. Munkásságát Jászai Mari-díjjal, érdemes és kiváló művész, a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje és Középkeresztje kitüntetéssel ismerték el. Veszprém megye Kisfaludy Sándor Színművészeti Díjában részesült. Veszprém díszpolgárának választotta. Varga Róbert egy évig dolgozott a most megjelent könyvön, mely a teljesség igénye nélkül igyekszik bemutatni Szoboszlay Sándor gazdag életútját, azt, hogy mit tett le a magyar színjátszás asztalára, milyen ember és színész volt ő, miként gondolnak rá családjának tagjai, barátai, kollégái, tisztelői. Egyike volt a legtöbb bemutatóval rendelkező magyar művészeknek. A színházi adattárban rögzített premierjeinek száma száznyolcvanegy, valójában mintegy háromszázat ismerünk. A dokumentum- és riport kötetben megidéződik lénye a színházi krónikások, kritikusok, helytörténészek, kollégák, színházi vezetők szemüvegén keresztül. A szerző külön köszönetet mondott Poór Ferencnek, valamint a könyvet lektoráló Nádasi Lászlónak, Putnoki Ilonának, Péti Krisztinának és Perlaki Ilonának.

A könyv vasárnapi, Szoboszlay Sándor születésnapján tartott bemutatóján Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója faggatta Varga Róbertet arról, milyen módszerrel dolgozott, hogyan találkozott a színészekkel, rendezőkkel. A riportkönyvben harminchat ember szólal meg, többek között Marton László, Tordy Géza, Borbiczki Ferenc, Jászai László, Demjén Gyöngyvér, Dobos Ildikó, Dallos Szilvia, Lórán Lenke és Törőcsik Mari. A kötet szerzője úgy fogalmazott: nem szobrot akart állítani Szoboszlay Sándornak, hanem a hétköznapi embert és művészt bemutatni, a jó és rossz tulajdonságaival együtt. Azt, hogy mitől volt ő a „Szobi”, nem tudta megfejteni, kiismerhetetlen volt, családja sem tudta kiismerni, mindig hordozta a titkot. Varga Róbert azt mondta, a család – a pár héttel ezelőtt elhunyt feleség, Kígyósi Zsuzsanna és fia, Szoboszlai András - támogatásával – dolgozta fel, gondozta ezt a hatalmas életművet, mely az első, Szobiról szóló könyv után több kötetet is megérdemelne.

Összetett személyiség volt. A színpadon igazul, eszköztelenül, természetesen létezett, mindenki tisztelte, elismerte, ugyanakkor - ahogyan a könyvben is megfogalmazzák - néha kibírhatatlannak mutatta magát, gátlás nélkül veszett össze barátaival. Nehezen tudott elesett embert játszani, nem szerette, ha gyengének kellett mutatkoznia. Kimondta indulatait, levezette feszültségét és ezzel a problémát is letette, megoldotta. Szoboszlay Sándor emlékezetes alakításai túlmutatnak a teátrum falain, kitörölhetetlenek emlékezetünkből. Oberfrank Pál hozzátette: szeretné, ha Szoboszlay Sándor sírja is bekerülhetne a virtuális Nemzeti sírkertbe.

A megemlékezés a feledhetetlen színművész kedvenc helyén, Alsóörsön, törzshelyén, a kocsmában folytatódott, ahol tavaly márciusban táblát avattak emlékére.