A nyelvrokonságunk tény - Sipos Mária nyelvész a finnugor népekről, kultúráról, a szülők és nagyszülők elkötelezettségéről

- A Finnugor kulturális főváros cím mit adhat a városnak?

- Mindenféle tudományágból érkezhetnek kutatók, tudósok, akik meg tudják osztani legújabb személyes eredményeiket, terepmunkán szerzett tapasztalataikat. A nyelvrokonság témához sok más témát is lehet kapcsolni. Például azt, hogy a magyarral rokon nyelvek veszélyeztetettek. A mai Oroszország területén élő népek között vannak olyanok, akiknél egy-két generáción belül úgy lecsökken a beszélők száma, hogy a nyelvet vagy maroknyi ember fogja beszélni, vagy teljesen eltűnik a föld színéről. Nemcsak a nyelvről beszélünk, hanem a kultúráról, a tudásról, amelyeket ezek a nyelvek hordoznak.

- Mit tart a tudomány, létezik a finnugor nyelvrokonság?

- Ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a körülöttünk lévő szláv nyelvek hasonlítanak egymásra. Ezek a nyelvek nem régen váltak el egymástól, még egy külső szemlélő számára is nyilvánvaló, mennyire hasonlítanak egymásra. Mi a legközelebbi nyelvrokonainktól is olyan régen váltunk el, hogy már egyáltalán nem emlékeztet az ő megszólalásuk a magyar nyelvre.

- Lehet bizonyítani a nyelvrokonságot?

- A nyelvrokonság tény. 1876 olyan etimológia van, ami legalább hét, de esetenként több mint tíz finnugor nyelvet érint. Szabályos megfelelések bizonyítják, hogy ezeknek a szavaknak valaha ugyanolyan formái voltak. 800-1000 azon szavak száma, ahol a finnugor eredet nagyon komolyan valószínűsíthető. Ez csak a tövek száma, de gondoljunk arra, hogy egy létigéből hányféle további képzett szó van. Ha megnézünk egy magyar szöveget, a szavak nagy százaléka finnugor eredetre utal vissza.

- Huszonötmilliós nagyságrendű a finnugor népek családja. Milyen a helyzetük?

- A magyarok, finnek és az észtek lélekszámát meghatározni egyszerűbb, hiszen önálló államisággal rendelkeznek. De itt vannak például a számik, akiket lappokként ismertünk, több ország területén élnek, ez a területileg leginkább széttagolt nyelv. A lélekszámnál nehéz pontos adatot mondani, mert vannak, akik a finnugor néphez tartozónak vallják magukat, és sok mindent ismernek a saját kultúrájukból, de már nem beszélik - vagy nem tökéletesen - az anyanyelvüket, mert minden szempontból kifizetődőbb oroszul tudni. A százezres nagyságrendű nyelveknél a probléma kisebb, mert nem olyan hamar fognak eltűnni, de ezek is veszélyeztetettek. Amikor egy nyelv vagy kultúra elveszik, az egyetemes emberi kultúra veszít.

- Melyek a veszélyeztetett nyelvek?

- Azok, amiket csak néhány százan beszélnek, például kicsi a szamojéd nyelveket beszélők száma. Ők földrajzilag a legtávolabbiak. Tízezres nagyságrendű a legközelebbi rokon nyelveink egyike, a hanti. Az udmurt, komi, mordvin, mari százezres nagyságrendű nyelv, de veszélyeztetett, mert a szülők már nem adják át a nyelvet a fiataloknak.

- Melyik kultúrát őrzik?

- Vannak olyan csoportok, melyek őrzik a kultúrájukat, de ez teljesen változó. A legsajátságosabb kultúrát, életmódot folytató népek Északnyugat-Szibériában élnek, a szamojédok és az obi-ugorok. Ők a legtávolabb laknak tőlünk és az európai kultúrától. Itt is elsősorban a vidéki emberek tartják jobban a nyelvet, de ha beköltöznek a városba, sokkal inkább az orosz kerül előtérbe.

- Oroszország nem tiltja az anyanyelv használatát?

- Nem tiltja, de nem támogatja olyan mértékben, amennyire kellene. Pozitív diszkriminációban kellene részesíteni azokat a csoportokat, gyerekeket, akiknek vissza kellene tanítani a nyelvet. Erre vannak példák, Finnországban nyelvi fészeknek hívják ezeket a formákat. Azok az idős nénik, akiknek megvan a biztos nyelvi és kulturális tudásuk, napközben egyfajta óvó néniként, dadusként vagy fogadott nagymamaként foglalkoznak a gyerekekkel óvodás és iskolás korban. Ők maguk is használják a nyelvet, tanítják a gyerekeknek a kézművességet, mesélnek a régi élményeikről. A skandináv országokban és Oroszországban is van mit átadni, de ehhez a szülőknek az érdeklődése és elkötelezettsége kell. Fontos, hogy a szülő úgy lássa, van értelme annak, hogy a gyerek megismerje szülei, nagyszülei és dédszülei kultúráját, a gyerek pozitív visszacsatolást kapjon, hogy érdemesnek tartsa a szülőktől tanult nyelvet. Ez nagy munka, sok időt, befektetést igényel, néha megaláztatást hoz, hogy egy sokkal kisebb presztízsű nyelvet és kultúrát felvállaljon valaki.

- A gimnáziumban a hantikról tart előadást. Ők milyen életmódot folytatnak?

- Nagyon sokféleképpen élnek. Én olyan csoportban jártam, melyeknek az életmódja már nem annyira jellemző a hantikra. Van nagy csordás réntartás, de valójában az emberek jóval letelepedettebb életmódot folytatnak. A környezet egészen jellegzetes, hiszen a fagy olyan mértékű, hogy nyáron is csak a föld felső hetven centije enged fel, állandó vizes, mocsaras területen élnek, az egyes csoportok nem tudnak köny-nyen közlekedni egymás között. Ezért van az óriási nyelvjárási megosztottság, két szomszédos nyelvjárás sem egyforma. Fejlett nagyvárosokban is élnek hantik; náluk is és a manysiknál is vannak olyan tendenciák, hogy több elkötelezett értelmiségi próbálja fenntartani a nyelv életét. Nagyvárosokban a hantik nem különböznek a többi lakótól, de a hagyományos életmódot folytató hantik saját hagyományaik szerint varrt, színes ruhákat hordanak.