Bunkerrajzoló a színházban - Likó Marcell története a személyes sorsnál jóval tovább mutat

Vándorfi László igazgató, rendező és Krámer György koreográfus Molnár Ervin színész javaslata alapján friss szemmel választotta ki Géczi János A Bunkerrajzoló című művét, amiből igazi hiánypótló előadás lett. Likó Marcell, a Vad Fruttik együttes frontemberének történetét meséli el, de a személyes sorsnál jóval tovább mutat.

A szocializmus és a rendszerváltás traumája több generációt is érint. Mai napig feldolgozatlan az időszak, amely számos család életében jelentett törést. A szocializmus langyos nihilje, a kilátástalanság, a reménytelenség, majd a rendszerváltást követő lecsúszás, sikertelenség végképp megpecsételte sokak sorsát. Az alkoholizmusban, drogozásban, nyugtatózásban találtak menedéket fiatalok és idősek. Az előadás rendkívül jól visszaadja az egykori tömblakó életérzést. Az előző rendszer furcsaságain nem tudjuk, nevessünk, vagy sírjunk: szipuzás, a „bárcsak nyernék a lottón, bárcsak ne inna az apám”, Edda felirat a falon, szomszédok veszekedése, alpáriság mindenhol.

A főszereplőben dúló belső vívódást három karakterként három színész, Kékesi Gábor, Szelle Dávid és Szente Árpád Csaba jeleníti meg, ami kreatív megoldás és jól működik a darabban.

Szelle Dávidhoz kifejezetten illik a drámai szerep, igazán hiteles és hihető benne. A Bunkerrajzolóban is üdítő nézni, azonban időnként túljátssza és úgy tűnik, mintha megelégedett volna egyfajta drámai karakterrel, holott jelentős alkotói munícióval bír a tehetséges fiatal színész. Kékesi Gábor megbízhatóan hozza a figurát, ami kitűnik, az a rendkívül szép énekhangja. Szente Árpád Csaba alakítása igazi meglepetés, kiváló a karakter megformálásában, valóban belemerül a szerepbe, ami meglepően jól áll neki.

Niabe Doriane sajnos viszonylag fontos szerepet kapott, azonban alakítása minden igyekezete ellenére rossz. Nyilvánvalóan nem az ő hibája, egyszerűen képzetlen bármilyen színpadi szerephez. Azonban nem jelent mentséget, hogy ez jelentősen levon a produkció értékéből. Az pedig, hogy a fiatal hölgy csinos és dekoratív önmagában nem ad művészi értéket a darabhoz. Kérdés, hogy egy egykori tehetségkutatóban feltűnt Niabe neve önmagában hány nézőt vonz be.

Krámer György az író szerepében tűnik fel a produkcióban, játékával plusz művészi tartalmat tesz az előadáshoz. Viszont Vári Bertalan szerepe eléggé értelmezhetetlen: mellékszereplőként a jelenléte néha elnyomja a fő karaktereket.

A Bunkerrajzoló nyitása erőteljes, azonban a dráma túl gyorsan bontakozik ki és ér véget. A családi élet egy kínszenvedés; az apa alkoholista, egyik pillanatban részegen őrjöng és fenyegetőzik, hogy kiirtja a családot, majd fogadkozik, hogy abbahagyja az ivást. Az anya nyugtatókon él, a gyerek vergődik a helyzetben, menekülne, de nem tud, a végül őt is magával húzza a mocsár, úgy tűnik nincs kiút. Keresztesi László alakítása kiemelkedő az apa szerepében, szintén említésre méltó Pap Lívia az anya megformálásában.

Az előadás csúcspontja a Nem hiszek című dal, a dráma itt a végsőkig feszített. Azonban, mintha az alkotók maguk is megijedtek volna a téma súlyától, innen az előadás vált és egy hosszas könnyedebb musicalszerű rész következik. Ez több szempontból sem szerencsés: olyan, mintha megakadna egy ponton a darab, a felfokozottságnak nincs kivezetése, nem jön el a dráma feloldozása. Igaz, a végén visszatér a drámai szál, azonban csak visszafogottan, ami űrt és bizonytalanságot hagy maga után.

Valóban súlyos a téma, azonban a szőnyeg alá söpört, elhallgatott tragédiák felszínre kerülése feloldozást adhatna. A végkicsengés pozitív, viszont az előadás súlypontjai elcsúsznak.

Ha az alkotók letették volna a voksukat a dráma mellett, igazán kivételes produkció született volna; erőteljes és szép képek, számos jól megfogott asszociatív elem, rendhagyó és kreatív színpadi megoldások, jó zene, remek alakítások jellemzik. A díszlet kiemelkedően jó lett a felnőtt méretű játszótéri eszközökkel, a fájón ismerős panelberendezéssel. A Bunkerrajzoló előremutató mű és a várszínház kiváló előadásai közé sorolható.