A természet szépségeés közelsége falakon

A szépszámú közönséget vonzó kiállításmegnyitón elhangzott: Karkóné Lukácsy Marianna tanári hivatása mellett hódol szenvedélyének. Erőteljes színeket használ a képein, lendületesebben, bátrabban bánik a formákkal. Úgy érzi, már múlnak a gát-lások, melyek a korai fest-ményeinél érezhetőek voltak. Képein különböző gondolatok jelennek meg, melyek némely esetben versekben is testet öltenek.

- A festészet számomra a szabadságot, a gondolataim megvalósítását és a bennem lévő érzések megmutatását jelenti. Elsősorban virágokat és madarakat szeretek festeni, de a tájképekkel is szívesen foglalkozom - mondta el kérdésünkre Karkóné Lukácsy Marianna, aki saját verseit is felolvasta a közönségnek a tárlat megnyitóján.

Bak Mária hosszú idő után kezdett újra festeni. A természet szépsége és közelisége érinti meg leginkább. Ezt a hangulatot igyekszik közvetíteni képein a vadon élő állatok és a táj megfestésével.

Jelenleg a batikolástechnikát kedveli és alkalmazza művein, de egyre inkább vonzódik az emberábrázolás irányába is.

- Gyermekkoromban kezdtem, édesapám fafaragó népművész volt, tehát a családi indíttatás megvolt a képzőművészet iránt. Az az elsődleges célom, hogy a világ szépségét megmutassam és átadjam másoknak a képeim által. Hosszú ideig nem festettem, a pályaválasztásom más irányba terelte az életemet, ám az utóbbi időben újra egyre gyakrabban ragadok ecsetet
- mondta el lapunknak Bak Mária.

A két festő tárlata megtekinthető a Mozgássérültek Várpalotai Egyesületének székházában.