2009.11.20. 17:25
Frekvenciák vonzásában
Félretéve a hozzám is közel álló műsor, az általam főképp Voga János szellemes megjegyzései miatt kedvelt Bumeráng hiányát, félretéve a politikát és a vélt vagy valós összeesküvés-elméleteket, érdemes górcső alá venni a napokban indult két új kereskedelmi rádió zenei palettáját.
Merthogy Bochkor Gábor ide, Sebestyén Balázs oda, azért az országos frekvenciákon eleddig műsort szolgáltató adók ebből a szempontból nem tartoztak a közízlést a míves muzsikák irányába terelő médiumok közé. Ez persze személyes vélemény, bárki vitatkozhat velem.
Három nap elteltével nem állíthatjuk, hogy zenei szempontból megváltja majd a világot a Class FM és a Neo FM, mindenesetre a kezdet ebből a szempontból biztató. Amíg a Neón a country-ikon Johnny Cash, a fekete hangú fehér Amy Winehouse és lágyan simogató Coldplay szólt, addig a Class FM-en a kortárs brit progresszív rock gyémántjaként kezelt Muse és a szebb napokat látott Faithless is felcsendült, hogy a reggeli műsorsávban igen nagy megrökönyödésemre leadott Doors -klasszikusról (Riders ont the storm) ne is beszéljek. No, azért nem fenékig tejfel az élet, óránként bedobtak egy-egy kommerszebb dalt, mégis jól láthatóan elkezdődött a sokat bírált közízlés formálása, amely folyamatnak olyan adók sikere ágyazott meg, mint az MR2 vagy épp a Radio Café.
Az is lehet persze, hogy mindez csak a reményteljes kezdet, s néhány hét múlva, a tesztidőszak elteltével újra a 67-es úttal és a Közeli helyeken című nótával indul majd minden óra. Addig azonban jól fogunk szórakozni.
