2011.02.23. 13:05
Tisztelet a blues zászlóvivőinek
Budapest (Szilvai József, Szityó) - Nehéz úgy bármit is leírni, hogy tudod a lényeget, van mondandód, de az értelmes szavak, mondatok elkerülnek. Próbálsz okosat, szépet, tartalmasat írni, nem megy.
De te, ön, vagy bárki, aki ha ott voltál február 12-én a Papp László Sportarénában, biztosan érzed, mit nem tudok leírni. Harminchárom évet zenével, prózával, verssel; eleinte Leples bitang, Kopaszkutya, Toubakko road. Aztán szépen sorban Ginsberg, József Attila, Faludy György, Vadászat. És még megannyi sorolhatatlan dal, vers, költői est az azért megmarad, folytatódik. Pilinszky, Viszockij, stb.
Nem írtam eddig nevet, szerintem úgyis sejteni lehet. De tiszteletből, szeretetből le kell írnom. Hobo Blues Band. Kikről e néhány sor szól. Harminchárom évről, a fiatalságomról, a tiédről, az néről. Mert ha elolvasod e néhány mondatot, akkor neked sem volt közömbös a Hobo Blues Band. Márpedig ha így van, kár órákat zengeni róla. Hisz ismered.
Azon a hétvégén többször elszorult a torkom, úgyis mondják, a sírás fojtogatott. Nem tudtam eldönteni, miért. Tán bánatomban, mert többet ilyen koncert nem lesz, vagy örömömben, hogy ott lehettem. Ezzel valami véget ért. A bulik emléke a kisvárosi kultúrházakban, vagy sportarénákban, megmarad. Nem veheti el senki. Nem is akarja. Jónéhányunk fiatalságának boldog pillanata.
Köszönjük, Hobo, ezt a harminchárom évet, s neked hatvanhatra, majdani előadásaidra érdeklődő, szerető közönséget. Boldog szülinapot, békességet.
