Álmodj szépeket?

Szerintem a nehéz anyagi körülmények nem kifogás, mert, ha ő maga nem hal éhen, akkor a gyermeke sem. Küzdjön érte a végsőkig!  A kegyetlenül megölt Bence édesanyjára első perctől kezdve gyanúsan nézek. Az asszony állítólag anyagi okok miatt mondott le gyönyörű gyermekéről, már régen.

Bence édesapja már korábban elhagyta a fiút. Nem tudom elképzelni, hogy az anyának esténként nem jutott eszébe a kisfia. Van-e meleg ruhája, nem beteg-e, boldog-e, tanul-e, mit rajzol, mit énekel, mikor és miért sír, mikor nevet?

A tragédia kapcsán nyilatkozva több televíziós csatornán úgy tűnt, mintha sírna, de én nem emlékszem könnyekre. Enélkül érzelmek nélküli arcjáték az egész. Első emlékem róla az, amikor mesterkéltnek tűnő hangon piercinggel az orrában könnyek nélkül zokog. Megrendültségét vélhetően az válthatta ki, hogy talán ekkor döbbent rá, mit és mekkorát vétett, amikor elhagyta a kisfiát, aki így végképp édes szülők nélkül maradt védtelenül, kiszolgáltatva egy kőkemény világnak.

Ebben a nőben bizonyára fel sem merült, amit a pszichológus mondott, miszerint nehéz elfogadni más gyerekét, és amit a sajátunknak megbocsátunk, hát neki nem biztos. Ilyen körülmények között maradt magára Bence, aki úgy hírlik, kitűnő képességű, és sokra vihette volna az életben.   Nemrég szenvedélybetegek között jártam, és ott azt tapasztaltam, hogy sokan még családi körülmények között is, főként, ha nem megfelelő a szülők viselkedése milyen mélyre kerülhetnek adott esetben. Most, felnőtt korban mindegyikük kimondta, szüleiket, környezetüket hibáztatják azért, hogy életük romokban hever. Alighanem, ebben rejlik a szerencsétlen kis Bence tragédiája is. Apja, anyja eltűnt melőle, meg nem bocsátható módon. Így aztán nem értem, hogy volt képük ráíratni a koporsójára, hogy: Álmodj szépeket!

Ha életében nem lehetett, halálában, hogy lehetne szép az álma? Bencének nem álmodni kellene, hanem élni!