2014.04.17. 13:20
Úri huncutság
Nevezzük nevén a gyereket! Mint megannyi másnak, a politikának is van egy megkülönböztethető tulajdonsága.
Az emberek többsége józan paraszti ésszel gondolkodik. Így van ez a legtöbb választásnál is. Nem az én világom! - mondja a többség. Mi közöm nekem az ígérgetéshez? Hiszen azok ott a magasban sohasem rólunk gondoskodnak. A politika nagyúri szeszély! Felemel és elejt. Ám a nép nem felejt. Tudja és érzi: kiben és miért bízhatott.
Jómagam hetvenévesen megértem annyi kort (kórt?), ami bőségesen elég három emberöltőre. Mi ebben a huncutság? Talán annyi, hogy én már csak abban hiszek, amit két kezemmel megteremtek.
Hej, ha egyszer én is oda kerülnék! Odamondogatnék a politikusoknak: hagyják abba! Elég volt a huncutságból! Prózában írok verset. Verselni azoknak akarok, akikért újra kinyúlnak a karok.
Hornák Zoltán Endre,
Veszprém
