Arezzo, a zene szent helye – Ötven éve történt

Arezzo, ez a közép-itáliai város megszentelt helye az európai zenének: ott élt és szolgált a XI. században egy bencés szerzetes, Arezzói Guidó, a hírneves zenetudós, aki lerakta a szolmizáció alapjait, és a hangok lejegyzésére új rendszert alkotott. Találmánya, az ötvonalas kottaírás hamar meghódította Itáliát, aztán az egész világot. Ezt használta Bach, Mozart, Beethoven, és azóta a világ zenéjének minden óriása. Ezt tanítják mindenütt, ezt használjuk mi is.

Arezzo tehát szent hely, bizonyára ezért szerveznek ott 1952 óta évente nemzetközi kórusversenyt, amely az egyik legrangosabb Európában. Erre a kórusversenyre 1965-ben kijutott egy akkor alig kilenc éve működő, amatőrökből álló énekkar is Kelet-Európából, és mindjárt elhozta az első díjat, három kategóriából is! Soha korábban ilyen diadal nem született, és az eset nagy visszhangot váltott ki Európa zenei világában. Ezt a hihetetlen sikert Veszprém Város Vegyeskara érte el az akkor alig 33 éves Zámbó István karnagy vezényletével. A világraszóló diadalt arató dalosok közül számosan ma is megvannak, sőt, néhányan most is énekelnek a kórusban. Fellépésüket az arezzói Petrarca Színházban életük meghatározó élményeként hordozzák magukban.

Arezzo szent helye az európai zenének. Külön büszkeségünk lehet, hogy azóta más veszprémi kórusok is megfordultak ott, megint csak nagy sikerrel. 1973-ban és 1983-ban az időközben szintén elhunyt karnagy, Kollár Kálmán együttese, a Liszt Ferenc Vegyeskar járt Arezzo színpadán, éppen most pedig a nagyszerű Gizella Női Kar képviselte Itáliában városunkat és egyben a magyar kóruszenét.

Az 1965-ös arezzói kórusverseny díját, a zenei a hangon szóló arezzói kisharangot Veszprém Város Vegyeskara helyiségében őrzik a Hangvillában. A hozzá tartozó fakalapáccsal megkondítva, reményt keltő zengése ma is a harmóniát, a humanizmust hirdeti. Üzenete örökké időszerű.

Somfai Balázs
kórustag