Padányisok az ifjúsági világtalálkozón

Szállásunkról a partneriskola diákjainak családjai gondoskodtak Krakkó központjában, így jobban megismerhettük a város hangulatát, részt vehettük az esti rendezvényeken és jobban megismerkedhettünk több nemzet fiataljaival.

A programok a világtalálkozó mottója köré szerveződtek: Boldogok az irgalmasak, mert ők irgalmat nyernek.

Az ott töltött egy hét alatt nagyon sok rendezvényen vettük részt: a nyitó szentmisén, a katekéziseken és szentmisén a krakkói magyar templomban. Mi is izgalommal vártuk a pápa érkezesét, elgyalogoltunk a keresztút helyszínére, a krakkói Blonia parkba, és ott is részt vettünk a pápa által mondott misén.

A legnagyobb központi események a Campus Misericordiaében, az Irgalmasság mezején zajlottak, nyolc kilométerre Krakkótól. Az éjszakai virrasztáson, amelyen a szentatya is részt vett, jó volt együtt imádkozni és átélni a közösség erejét. Az est végén gyertyákat gyújtottunk, ami nagyon hangulatos volt. Az este koncerttel végződött. Vasárnap pedig a szentatya által celebrált záró szentmise következett. Akkor tudtuk meg, hogy a következő ifjúsági találkozó 2019-ben Panamában lesz.

A vallásos jellegű rendezvényeken kívül más programokra is sor került. Megtekintettük Krakkó nevezetességeit, a Maria-templomot, a Posztócsarnokot, a zsidó negyedet, a Barbakánt és a város legfontosabb tereit. Ellátogattunk a nagyon vendégszerető domonkosok templomába és kolostorába, valamint megnéztük a bochniai sóbányát.

Az óriási tömeg, amitől kezdetben sokan féltek, valójában nagyszerű élménnyé vált a számunkra: mindenki énekelt, pacsizott, integetett. Ez a közvetlen felebaráti szeretet mindvégig jellemző volt.

Befejezésül rövid élménybeszámolók azoktól a diákoktól, akik részt vettek a krakkói eseményen.

Számomra a legnagyobb meglepetés a lengyel családok vendégszeretete volt. Jártam már  több országban, de ehhez hasonló kedves és meleg fogadtatásban nem volt még részem. Sokan kérdezték, hogy honnan jöttem, és amikor elmondtam, már rá is vágták – mosollyal az arcukon –, hogy lengyel–magyar barátság.

Különleges érzés járt át, amikor Krakkó utcáin közlekedtünk és mindenhol különböző nemzetiségű fiatalokkal találkoztunk. Mindenki barátsággal és szeretettel fordult a többiekhez. Nem volt akadály az sem, ha nem beszéltük egymás nyelvét, angolul többnyire jól megértettük egymást.

A pápa érkezését mindannyian izgalommal vártuk. Szerencsénk volt, mert egész közelről láttuk, amikor végighaladt az úton. Változatos programokon vettünk részt a héten. A közös virrasztás és a záró szentmise nagy lelki feltöltődést jelentett számomra.

Az utolsó napon a családoktól való búcsúzás egészen megható volt, mert szinte családtagnak érezhettem magam a Krakkóban eltöltött egy hét alatt. Sok-sok élménnyel, ajándékkal és persze felejthetetlen emlékekkel térhettem haza. A vendéglátó család azzal indított útnak, hogy szívesen találkoznának velem ismét, és jó lenne, ha tartanánk a kapcsolatot továbbra is. Remélem nekem is lesz majd alkalmam viszonozni a vendégszeretetüket. (Márton Pál, 11. R  osztály)

Az IVT igazán  felemelő alkalom volt a számomra, látni a sok embert – hogy ennyi nép, ennyi kultúra között eltűntek a különbségek azon a héten. Mindannyian együtt imádkoztunk és énekeltünk. Számomra hatalmas élmény volt barátkozni jókedvű és derűs külföldiekkel, akik rendkívül barátságosak voltak. Sikerült összebarátkoznom egy nagyon szimpatikus olasz csoporttal amikor egyszer eltévedtem a városban. Aznap az egész délutánt velük töltöttem, és mint egy fekete bárány vonultam a csoporttal, és közben olasz zászlóval a kezembe tapsolva és kiabálva skandáltuk az olasz indulót. Annyira megkedveltük egymást, hogy azóta is tartjuk a kapcsolatot. Nagyon hálás vagyok a jó Istennek, a szervezőknek,  akik mindent megtettek a biztonságunkért és kényelmünkért, illetve szeretném megköszönni Renáta néninek a lehetőséget, hogy öregdiákként  meghívott erre a nívós eseményre, és akihez bármikor bizalommal fordulhattunk. (Páter Dániel öregdiák, a Pannon Egyetem hallgatója)