Konrád, akiről harmincévesen derült ki, hogy Kornélia

A csíkos napraforgó az én madaraimnak sem tetszik. A gazdaboltos nénike szerint nagyon kemény a héja ennek a fajtának, amit nem tudnak feltörni ezek a gyönyörűségek.

Valaha volt két ausztráliai nimfapapagájunk, és ők még féltek is ezektől a csíkos magoktól. Ezekről a madarakról úgy tudta a család, hogy egyik fiú, a másik - ahogyan illik - leány. Eléggé sokat verekedtek, de a kalitkájuk a konyha sarkában mindig nyitva volt, ezért el tudtak menekülni, ha már nagy volt a háború közöttük. Valami véletlen folytán az ablak nyitva maradt, és az egyik drágaság lelépett, illetve elrepült. Befogni lehetetlenség, így a Konrád nevű fiú egyedül maradt. Érdekes jellem volt. Olyannyira kedvelt, hogy a lakásunkat megközelítve már jó hangos, jellegzetes kiabálással jelezte az érkezésemet, pedig nem is láthatott. Nagyon jó volt az étvágya, de csak kendermagot, kölest, napraforgót fogyasztott némi fejes saláta kíséretében.

A nimfapapagájok féltek a csíkos napraforgómagoktól
Fotó: illusztráció

Mivel mi természetjárók vagyunk, sokszor hagytuk magára a kis kedvencet több napra is. Ilyenkor a szomszédasszonyt kértük meg, hogy kétnaponként adjon neki friss vizet és etesse. Sajnos nem tudott a kedvében járni, mert nem akart elfogadni tőle semmit. Amikor hazaérkeztünk, komolyan haragudott ránk, és behúzódott a kalitka sarkába, felborzolta a tollát, továbbra sem evett, ránk se nézett. Néhány nap után kezdett csak oldódni a közöttünk lévő feszültség. Már lehetett úgy 30 éves, amikor - lássunk csodát! - tojást találtunk a kalitkában. Na, volt a nagy csodálkozás. Én meg nyomban elneveztem Konrádot Kornéliának. Nagyon szerettük. Sajnos nem élhetett a mi égövünk alatt 120 évig, mint az őshazájában. Beteg lett a Kornika, el kellett altatni. Nyírfa alatt álmodik. Ja, a nyírfát közben kivágták, de a helyét jegyezzük...

Mi Ajka kertvárosi részén élünk, és a házunk mögött kezdődik a préri. Néha szarvasok, őzek is bejárnak majdnem az udvarig, mert kerítések erre nincsenek. A róka rendszeres vendég. Mivel kutyánk nincsen, a mindenféle csontokat jó messze elviszem, és másnap már el is tűnnek nyom nélkül.

Káldi Géza
nyugdíjas tanár