A szerelemvirág most mutat a legszebben

Mivel egyre melegebbek a telek, jó esetben már a hideg évszak idejére is kint hagyhatjuk a kertben, azonban mivel a tíz fok alatti hideget nem nagyon szereti, ha biztosra akarunk menni, teleltessük, vigyük vissza a szobába vagy hidegtől védett helyre, amikor a kültéri hőmérséklet csökkenni kezd. Télen is szüksége van fényre, mert a hosszú, lándzsás leveleit akkor sem veszti el. Sötétben a lombozata megnyúlik, részben vagy teljesen elszárad, de tavasszal újra hajt. A virágzásához szüksége van a téli nyugalmi állapotra. Ilyenkor csak nagyon kevés vizet adjunk neki, ettől függ a következő évi virágzása. A talaj menti fagyok elmúltával kitehetjük az edényét, vagy akár kiültethetjük. Tavasszal mérsékelten napos helyre állítsuk, aztán tegyük ki a tűző napsütésnek, mivel érzékeny a helyváltoztatásra.

A szerelemvirág tőosztással könnyen szaporítható, leginkább tavasszal. A túl gyakori átültetés csökkenti a virágzást, ezért elég, ha három-négy évente ültetjük át a növényt, és ilyenkor leválasztjuk a szaporításra szánt gumókat. Ültessük tápdús, középkötött talajba, az edény aljába tegyünk kavicsot vagy homokot a jobb vízelvezetés érdekében. Ültethetjük nagyobb dézsába, vagy bármilyen más edénybe.

Annak érdekében, hogy virágozzon, nyáron napos, védett helyre tegyük, öntözzük rendszeresen. Tavasszal és nyáron havonta tápozzuk egy magas káliumtartalmú, folyékony táppal, amely elősegíti a növény elágazó, húsos gyökerei, gumói fejlődését, ugyanis minél életképesebb a gumó, annál nagyobb és szebb virágokat hoz. Augusztus elejétől virágzik, fehéret, rózsaszínt, de a legismertebb a kék színű. Hosszú kocsányon nyíló ernyői akár ötven kis virágból is állnak, mutatósak.

A szerelemvirág nem hajlamos betegségekre, de a túlöntözés gyökérrothadást okozhat, ami a növény pusztulását jelentheti. Alkalmanként a pajzstetvek problémát jelenthetnek a növény számára, de rovarirtó szerrel könnyen kezelhető ez a probléma.