Szállj, szállj sólyom szárnyán

Az idei Agrárexpo szombati napján került sor a solymász bemutatóra. A különböző produkciókat Diyar Van Derik, a Mezopotámiában született, de már Magyarországon élő zenész saz nevű török pengetős hangszerén kísérte, s énekelt, kántált is hozzá. A nagy melegben és idegen helyen a madarak nem szívesen dolgoznak, nem várhatjuk el tőlük a megszokott sebességet és dinamikus mozgást. De ez az élő zene a madarak munkáját mindenképpen emeli hangulatában – mondta el Krekács Zoltán mestersolymász, akivel a bemutató után beszélgettünk.

Bárhova hívják őket, igyekeznek hitelesen bemutatni a solymászatot mint hagyományt. Ez ruházatukon és viseletükön is látszik. A magyar solymászat a XVI. században élte utolsó virágkorát, ekkor még a külhoni uralkodók is versengtek azért, hogy egy-egy dunántúli héjára, karvalyra szert tehessenek, nem beszélve a felvidéki rárókról, a kerecsensólymokról. Ma már külön beszélünk lovas íjászatról és lovas solymászatról, de ez valamikor még egy volt. Teljesen természetes egy lovas nemzet esetében, hogy a solymászatot lóháton mutatják be, mi is így szoktuk, de nem minden megrendelő büdzséjébe fér ez bele – tette hozzá a lovas solymász. Sajnos az Agrárexpon mi is ló nélkül láthattuk a bemutatót.

Diyar Van Derik és Krekács Zoltán, köztük Barni, a Feldegg-sólyom
Fotó: Laskovics Márió

A pápai bemutatóra a Pannonhalmáról érkező solymász és társa három madarat hoztak magukkal. Mégpedig egy Feldegg-sólymot, egy amerikai Harris-héját, illetve egy baglyot. Igazából a bagolyidomítás a solymászatban sosem volt jelen, csak látványosságként, érdekességként idomítjuk. A bagollyal nagyon nehéz együttműködni. Igazából maga a solymászat az alacsony röptűek, tehát a a vágómadárfélék, illetve a magasröptűek, a sólyomalkatúak idomításából áll. Az ember évezredek óta ezeket a bevált fajokat alkalmazza a solymászat – vadászat, bemutató, vagy épp madarak riasztása – során. Ezeket nagyrészt tenyésztjük, nem akarjuk kiszakítani őket a természetből – fűzte hozzá Krekács Zoltán.

A bemutató során alap idomítási módszereket, a madarak napi együttműködését, kapcsolattartó működtetését láthatta a közönség. Minden nap gyakoroljuk ezeket a kapcsolattartás végett, azért, hogy a madár tudja, milyen út vezet a táplálékhoz, illetve az izommunka napi formában tartásáért, tehát az egészséges emésztés és a mozgás biztosításáért. A bemutatón a bábuzás lényege az volt, hogy a madár folyamatos támadásait nézhettük. A sólymokkal hasonló stílusban lehet vadászni, mint az alacsony röptűekkel (pl. héja). Ettől függetlenül a magas köröztető vadászat az elterjedtebb. Éppen ezért a sólyom nagyon formálható, sok stílusban alkalmazható – informált minket a solymász.

Röptetésből való visszahíváshoz én igazából nem használok hangjeleket. Csak akkor, ha nem látjuk a madarat, vagy ha azt szeretnénk, hogy felénk forduljon. A legfontosabb a vizuális kapcsolat, meg egy olyan energia, ami láthatatlan. Tehát az ember teremt egy pozitív kapcsolatot, egy láthatatlan vezetéket a madárral. Ennek a kapcsolatnak a kialakítása változó idejű lehet, mert minden madár egyéniség. A különböző fajok idomítása más-más módszereket is igényelhet. Vannak alap fogások, de erre nem lehet építeni. Az alap idomítás eltarthat három héttől három hónapig is. Fontos, hogy a vadászmadár nem lehet egy évnél fiatalabb, ez az idő szükséges ahhoz, hogy a madár fizikálisan és mentálisan felépüljön arra a feladatsorra, amit mi szeretnénk tőle elvárni – tudtuk meg Krekács Zoltántól. A solymász a beszélgetés után még körbevitte a karján ülő Feldegg-sólymot az Agrárexpo területén.