Főzni, enni, beszélgetni - interjú Hegyi Barbarával

Mennyire fontos, hogy egy étel ne csak finom, hanem egészséges is legyen?

Változó. Egy pavlova például nem tud egészséges lenni, hiszen olyan mint egy habcsók, van rajta tejszín és valamilyen savanykás gyümölcs. Fehér cukor van benne, mert ezt nem lehet elkészíteni édesítővel. Tehát mit jelent, hogy egészségtelen? Az, hogy minden kalóriadús ételt száműzünk az életünkből vagy inkább azt, hogy megpróbálunk változatosan enni?

A nőiesség megéléséhez hozzátartozik Önnek a háziasszonykodás is?

Én nem vagyok háziasszony, csak szeretek főzni. Tehát takarítani és vasalni utálnék. A főzés viszont feszültségoldó, kihívás számomra, kreatív dolog. Kipróbálhatok anyagokat, fűszereket. Ez izgat. Szeretek jókat enni, jó társaságban lenni, jókat dumálni és ehhez boldogan készítem a közvetítőanyagot, ami egy jó ennivaló. Ez érdekel.

Fotó: Stiger Ádám

Nem is érzi a nyomást vagy az elvárást a család részéről, hogy nőként sok szerepben kell megjelenni és ebbe beletartozik a háziasszony szerep is?

Nem. Én egy színésznő vagyok, aki jön-megy a világban, csinálja a dolgát, próbálom mint mama, mint feleség, de nem kell háziasszonynak lenni a szó klasszikus értelmében. Egy mai nőnek kell lenni, aki próbál helytállni itt is ott is.

A legtöbb nő szerintem szembesül azzal, hogy a napi munka után még otthon is meg kell felelnie és egyfajta szolgálószemélyzetté kell átalakulnia.

Ha hozzászokik a férfi, hogy közösen csinálunk valamit és esetleg a gyereket is bevonjuk, akkor ez működhet. Miért ne lehetne együtt csinálni az otthoni feladatokat? Ha az ember megtalálja az örömöt azokban a dolgokban, amiket egyébként kell csinálni, akkor talán nem annyira fáradtságos és  küzdelmes. Nagyon sok ismerősöm van, aki imád takarítani mert a gondolataival lehet, miközben port töröl. valakit pedig a főzés nem érdekel, ami engem tesz boldoggá. Én remekül tudok szöveget tanulni főzés közben. Egy próbát vagy egy szerepet át tudok gondolni közben.

Mit tesz a hétköznapokban azért, hogy jól érezze magát a bőrében?

Próbálom mindig konstatálni, ha valami jó. Erről az emberek hajlamosak megfeledkezni. Például megeszem valamit, hallok egy jó mondatot, találkozom egy kedves emberrel, megállok és azt mondom, hogy ez milyen jó volt, vagy ez milyen helyes ember volt. Sok mindent természetesnek veszünk és nem adjuk meg a módját. Este ha visszanézek a napomra ezek a pillanatok előjönnek az emlékezetemből és ez jó érzés. A futást is ezért szeretem például.  Soha nem gondoltam volna, hogy örömöm lesz a futásban. De egyrészt szükségem van rá, másrészt pedig magamban lehetek, gondolkodhatok, ötletelhetek, megbeszélhetem magammal a gondjaimat és ezek mind segítségek.

A lányát mennyire próbálja úgy nevelni, hogy legyenek olyan sarokpontok, amelyekhez vissza tud nyúlni, tud rájuk támaszkodni?

Fontos megtanítani, hogy milyen értékek mentén lehet haladni. Egész pici korától kezdve nagyon szeretünk együtt csinálni valamit. Most például együtt csináltunk levelekből koszorút, mécseseket, tököt vájtunk együtt. Arra gondolok ilyenkor, hogy ezt ő tőlem látja, velem megéli és egyszer majd neki is jó lesz ezt csinálni a saját gyerekével, mert ez lesz a természetes. Ilyenkor beszélgetünk közben, lehet, hogy olyan dolgokról is szó van, amiről egyébként nem biztos, hogy beszélne. Ha ismeri az ember a gyerekét és jól tud rá figyelni, akkor nagyon sokat tud segíteni neki.