Jó erőállapotban

Azt mondta, kisebb csoda lenne, ha bejutna a fináléba, hiszen idei legjobb eredményével a közel félszáz induló közül csupán a 28. a rangsorban, de szerencsére nem a nevezési idő dönt majd abban, ki versenyezhet az érmekért és az értékes helyezésekért a világbajnoki döntőben. Három előfutamot tartanak, s azokból a legjobb tizenöt kvalifikálja magát a másnapi főversenyre. 

Tóth Lívia persze nem véletlenül fogalmazott ilyen óvatosan, hiszen az előző világviadalokon Fortuna rendre a legrosszabb pillanatokban engedte el a kezét. A 2005-ös helsinki vébé előfutamában egy akadályt rosszul vett és elesett, nem jutott tovább. Ezután a göteborgi Európa-bajnokságon a cél előtt alig 50 méterrel szenvedett sérülést, s újfent lemaradt a fináléról. Ezt követően állandó sérülések nehezítették a felkészülését, porckorongsérve és makacs Achilles-bántalmai miatt majdnem két évet kénytelen volt kihagyni. Az idén azonban már szerencsére semmi sem hátráltatta a veszprémi futónőt, aki július végén az Európai Atlétikai Szövetség (EAA) barcelonai erőpróbáján 9:38.79-es eredménnyel teljesítette a világbajnokság A szintjét, s így újra megmutathatja magát a legjobbak között.

Koós Hutás László tanítványa tegnap elutazott a német fővárosba, de előtte még elmondta, az edzések alapján jó erőállapotban érzi magát.

- Nem tudom, hogy sikerül-e megdöntenem egyéni rekordomat (9:30.20), de mindenképpen szeretnék a közelében futni. Az majd csak Berlinben derül ki, melyik időfutamba osztottak be, de ha kívánni lehetne, akkor az elsőt szeretném elkerülni. Ott ugyanis általában taktikai csata zajlik. A további selejtezőkben futóknak viszont annyi az előnye, hogy látják, milyen eredményt kell teljesíteni a továbbjutáshoz - magyarázta a 28 éves futónő, akit korábban fő számában bizony a glóbusz legkiválóbbjai között tartottak számon, hiszen például 2005-ben a monte-carlói világdöntőben egyéni csúcsával a bravúros negyedik helyen ért célba.

A felkészüléséről még annyit elmondott a Veszprémi Egyetemi és Diák Atlétikai Club (VEDAC) egyik legjobbja, hogy a háromhetes svájci magaslati edzőtáborban sikerült megalapozni kondícióját.

- Az utolsó napokban már nem olyan öldöklős, inkább közepes erősségű edzéseken vettem részt, s a selejtezőig inkább már a szinten tartás, az átmozgatás a lényeg. Velem tart majd a trénerem is, aki az előfutamok beosztását látva természetesen hasznos tanácsokkal lát el, kivel fussak együtt, kire figyeljek. Azonban a bemelegítésnél magamra hagy. Ilyenkor már tudom, mi a dolgom, koncentrálok, igyekszem mentálisan is felkészülni.

Arra a kérdésre, hogy a korábbi esés, sérülések emléke nem nyomasztja-e, Lívia határozott nemmel válaszolt. Hozzátette, nem foglalkozik a múlttal, sőt a helsinki bakiját azóta sem nézte vissza, mert feleslegesnek érezte.

- Az előzetes hírek szerint már szombaton telt ház előtt rendeznek szinte minden megméretést. Hatvanezer ember előtt futni bizony nem mindennapi élmény. Igyekszem a legjobbamat nyújtani, de hogy ez mire lesz elég, azt nem tudom.