Egy tündöklés nélküli gála bukása

A kőkemény valóság az, hogy a résztvevők többségének teher, sőt egyenesen nyűg a megjelenés, a néhány ezres közönséget pedig komoly reklámhadjárattal kell összetoborozni.

Nem csoda, a programok izzadtságszagúak és ötlettelenek, a másodvonalbeli médiaszereplők bohóckodása érthetően nem túlzottan érdekli a sportág rajongóit, maguk a játékosok fellépése pedig valahogy nem az igazi.

Pedig nem volt ez mindig így, a 2004-ben elindult sorozat egy ideig bírta sugározni az újdonság erejét, ám a legutóbbi, Nyíregyházán rendezett kézilabdagálán már kézzel fogható volt a visszaesés.

Talán ott lehet a probléma, hogy a Nagy Vállalkozás valahol megrekedt a szórakoztató sportesemény és a show között. Azaz, se igazi sportértéke, se széles rétegeket megfogó, különleges vonzereje nincsen. Sosem felejtem el azt, amikor a 2008-as eseményen egy-egy program alatt ötezer - egyébként nem keveset fizető - ember ült szinte síri csendben a Veszprém Arénában.

A másik dolog a főszereplők kérdése. Az egész évben mindössze néhány hét szabadsággal gazdálkodó játékosok alig várják, hogy év végén végre otthon lehessenek, a december 30-án esedékes gála rendezői azonban kötelezőnek tartják a megjelenést.

A legapróbb gesztus, például meghívó nélkül várják el a részvételt. A főszervező, az egyik országos sporttelevízió riportere bizony nem viccel, ezt bizonyítja a nyíregyházi gála után az általa üzemeltetett kézilabdás portálon közétett cikk is.

A Hiányoztak című írásban név szerint veszi elő azokat a játékosokat és edzőket, akik különböző indokokkal kimentették magukat.

Ágai Kis András pimasz igazolatlanja könnyen visszacsaphat, hiszen azokat marja meg, akikkel működhetne a dolog. A főszervező ezzel minden bizonnyal megnyitotta az utat, amelyen a szórakoztatást követve a virágzó üzlet is végleg megbukik. Nem kár érte.