Éljen a magyar tévés piac!

Így van ez már jó ideje, valami új és nagyszerű születésével kiegyenlítve az elmúlás görcsös érzését. A csapatsportágak nyár végi, ősz eleji évadnyitóin az emberek nagy kedvvel mentek el megvásárolni a bérleteiket, vagy csak később hétvégenként váltottak jegyet, de ott voltak a mérkőzéseken, méghozzá általában nagyon sokan. Aztán jött a televízió, na nem a hétfői adászszünetes közszolgálatira gondolok, hanem a '90-es évek elején ránk zúduló kábelcsodára, és kinyílt a világ.

Lehet, hogy a helyszínekre már valamivel kevesebben látogattak ki, de összességében nőtt a rajongók száma. A szakosodott csatornák megjelenésével pedig igazi kultúrája lett itthon is a sporttelevíziózásnak, nőtt a kínálat, hízott a kereslet, dübörgött a piac. Tehát egyre inkább robogott az üzlet, és ahogy az lenni szokott, átestünk a ló túloldalára.

Illetve, átestek ők, akik a különböző események közvetítési jogaival egyensúlyozva - nincs jobb kifejezés - szépen megszívatták a rajongótábor legalább kilencven százalékát.

Először csak kicsit, aztán egyre jobban, mostanra pedig már kezd tetőzni a helyzet. Ha csak a labdarúgást nézzük, a két legnagyobb kábelszolgáltatónál előfizetők jelenleg olyan megmérettetésekről maradnak le, mint az angol vagy az olasz bajnoki meccsek, nem beszélve a Bajnokok Ligája és az Európa-liga küzdelmeinek jelentős részéről.

Nézhetjük a skót és a holland futball-ligát (utóbbi csak Dzsudzsák Balázs miatt érdekes, előbbiben semmilyen izgalmat nem tudtam még felfedezni), miközben a háztartások elenyésző százalékában elérhető harmadik szolgáltató minőségi műsorokat vásárol fel és sugároz, így próbálva nagyobb részesedést szerezni.

Egyelőre sikertelenül.

A többi sportágban is akad több hasonló példa, a helyzet ugyan még nem olyan felhős, a kézilabda-, kosárlabda- vagy vízilabda-közvetítésekhez könnyen hozzá lehet jutni, de ne legyenek illúzióink a jövőt illetően.

Persze az is lehet, hogy teljesen jogtalanul hőbörgök, és a döntéshozók szándéka gyermekien őszinte. Elképzelhető, hogy a honi focibajnokságot akarják népszerűsíteni, vagy azt szeretnék elérni, hogy ismét sokkal több ember járjon ki sporteseményekre.

Ha így van, akkor éljen az igazságos, anti-profitorientált televíziós piac!