Vissza a pénztárcákkal!

Ha valaki kevesebbet keres, mint mi, az általában elégedettséggel eltöltő, jóleső érzés, ha többet, az bosszantó, ha nagyságrendekkel többet, az érdekes.

Az átlagember az esetek nagy többségében nem irigy az olyan számára elérhetetlen "űrfizetésre", amellyel például az élsportolók rendelkeznek. A klasszisok bérezése (élete) izgalmas és titokzatos világ, ahhoz hasonló, mint amit a Dallas jelentett az első magyar tévésorozat-függő generáció számára a '90-es évek elején.

Az idő közben elhaladt az olajmágnás Ewingok mellett, akikből ma már 12 egy tucat, és honi reinkarnációjukkal, mini-modelljeikkel itthon is bármikor találkozhat az ember, elég csak nyitott szemmel járnia a balatoni vízparti villák környékén.

Az élsportolók mezőnye már teljesen más tészta, egy folyamatosan megújuló, bővülő, színesedő, átlagember számára távoli területről van szó. Euró- (dollár)milliárdos sztárok csak külföldön vannak, és hiába akad hazánkban is néhány remekül fizetett labdarúgó, teniszező, kosár- vagy kézilabdázó, nemzetközi bérezési összehasonlításban ők labdába sem rúghatnak. Persze ettől nekünk még érdekesek.

Magyarországon nem nyilvánosak a spor-tolók árai, illetve fizetései, de az egyik honi sportközgazdász nemrég egy érdekes dologra hívta fel a figyelmet. Szerinte külföldön sem publikusak ezek az adatok. Azt állítja, Tiger Woods golfozó cirka évi negyven-, Payton Manning amerikaifutballista harmincöt- vagy Cristiano Ronaldo labdarúgó 12 millió dolláros bérezése csak becslés.

Valószínűleg nagyon pontos, de korántsem hivatalos. Ami a mieinket illeti, én a magam részéről továbbra is szívesebben maradnék az ilyen félhivatalos becslésnél.

Egyrészt azért, mert  a szurkoló csakis a teljesítményt kérheti számon, így jobb is, ha a kedvenc bérezését homály fedi. A másik ok ezzel összefügg: ki tudja, lehet, hogy sok hazai sportoló pénztárcája az érdekesből könnyedén a bosszantó kategóriába sodródna. Vagy azért, mert kicsi, vagy azért, mert túl nagy.