Kőkemény harcos mosollyal a száján

Felsorolni is lehetetlen kitüntetéseit, díjait, tisztségeit. Németh Nyiba Sándor birkózó és rockzenész a közelmúltban edzést tartott Pápán a Hét Csillag Kulturális és Sportegyesület tagjainak.  

-  A küzdősporttól mindent megkaptam, ami fontos nekem. A küzdelem megmér, megtanít a tisztességre, a valóságra, és ez kitart egész életünkben. Itt nem lehet csalni, itt úgy van, ahogy eljátsszuk. Két ősi dolgot választottam, a birkózást és a dobolást. A dob - őseinktől származóan - ott van a lelkünkben. A rockzene is olyan, mint a küzdelem: elpusztíthatatlan és örök - mondja Sándor két fojtása között, a sajtó kedvéért megszakítva az edzést. 

- A sport és a zene egy szabályrendszer szülötte. A jó rockzenében is kőkemény szabályok vannak. 1970 és 1975 között az egykori Meteor együttessel kétszer nyertünk zenekari fesztivált. 1970 óta dobolok, a gitárt zeneszerzéshez, illetve a zenés estjeimhez használom. Ha hiszed, ha nem, a küzdősportot űzőknek nagyon szép lelkük van - mosolyog hitetlenkedésemre: nem értem, hogy a csudába fér össze a két, merőben eltérő tevékenység. 

-  Ha nem hiszed, üsd be a keresőbe azt, hogy „nyiba”, meg azt, hogy vers. Az ezer versemből jó néhány fent van. Rádöbbensz arra, hogy a Németh Nyiba Sándor, a kemény harcos milyen érzelmes, jólelkű, jószívű, rendes gyerek, milyen jó családapa, mennyire szereti az unokáit. A két habitus találkozása maga a csoda. Az én szövegeim ettől mások. Megpróbáltam a másik oldalt is: lefogták a fejemet, vágtak állon, fojtottak le, nem azt csinálhattam, amit akartam. A zenében kicsit több a szabadság. A kettő találkozása egy olyan kohéziós erő, ami élvezhető - magyarázza a sokoldalú sportember mindazt, ami számára a világ legtermészetesebb dolga. 

-  Fontos, hogy az emberek nyitottak legyenek az újra. A sportban, a zenében, az életben. Hosszú idő után döbbentem rá arra, hogy mekkora a felelőssége ebben a médiának. Nem mindegy, hogy gyermekeink, unokáink felé mit közvetítünk, mit tanítunk meg a valóságról, mi az, ami ténylegesen nevel. Ha például a harcművészekre jellemző mintákat lát, akkor kiskorától kezdve megtanulja, hogy a másikat tisztelni kell, hogy nem verekszünk, csak ott, ahol kell. Akik nagyokat hazudnak, vagy autóból kiugorva hőbörögnek, azoknak mindig azt javaslom, hogy az utcai verekedés helyett jöjjenek be a Növényi Akadémiára, ott van egy ketrec. Ajtót kinyitjuk, bemegy azzal a harcossal, akivel akar, aztán meglátjuk, hogy két perc múlva is úgy gondolta-e. Nem mindegy tehát, hogy a küzdelem nemes-e, vagy csak másoknak kárt okozni akaró agresszivitás. Ezért, ha valakik kíváncsiak azokra a technikákra, amiket tizenegy oktatófilmben foglaltak össze, bárhova szívesen megyek - fogalmaz Sándor. 

-  A magyar Kung fu válogatott tagjaként találkoztam először Sándorral, majd meghívtam a hét csillag sáska stílus edzőtáborába is. Azóta többször is találkoztunk rendezvényeken, képzéseken. Szakmailag nagyon magasan kvalifikált, három olimpián vett részt sportolóként, majd nyolc évig a birkózó válogatott vezető, edzője volt. Több mint negyven éve van a szakmában, olyan tanítványai vannak, mint Növényi, vagy Bárdos Sándor. Csak tanulhatunk tőle _ fogalmazott Pintér Péter, az egyesület elnöke.

Sándor nemcsak edzést tartott, verseket szavalt és zenélt is a harcosoknak. Amikor pedig nem ezt tette, akkor korát meghazudtolva „dobálta” a fiatalokat. Persze mindezt érzéssel, fényes lélekkel. Pontosan úgy, ahogyan az életét éli. Kőkeményen, közben folyton mosolyogva.