Két aranyérmet is „elvett” a Veszprémtől Gál Gyuszi

- Mi, alsóörsiek nagyon összetartóak vagyunk, nálunk is folyamatosan sokan vendégeskednek, gyerekek, szülők, aztán legközelebb egy másik családnál jövünk össze - dicsérte a tóparti település közösségi életét a hétszeres magyar bajnok és ötszörös kupagyőztes, olimpiai negyedik (2004-Athén) helyezett, aki számos más trófeát is gyűjtött pályafutása alatt. - Itt nem fordulhat elő, hogy ha valaki éhes, ne kapjon legalább egy szelet zsíros kenyeret a szomszédtól, amíg a szülők haza nem érnek a munkából. 

- Úgy tűnik, ez az érzés még megmaradt várpalotai gyermekkorából, mint ahogy a sport iránti elkötelezettsége is. Hiszen a sportoló szülők rendszerint megadják az alaphangot az utódoknak.

- Édesapám, aki már sajnos nem lehet közöttünk, bokszoló volt. Édesanyám pedig velem a pocakjában négyhónapos terhesen is kézilabdázott a Bakony Vegyészben, amellyel bajnoki aranyérmet nyertek negyvenöt évvel ezelőtt. Bár sohasem erőltették, hogy kézilabdázzak, azt hiszem, nem kerülhettem el a sorsomat. 

- Jó döntésnek bizonyult, hiszen a Dunaferrel, a Veszprémmel és a horvát Zágrábbal is felért a csúcsra. Játszott BEK-döntőt (2002) Zovkó edző csapatában. Volt az év kézilabdázója, (2006) is. A KEK-ben Mocsai Lajos vezetésével első helyen végeztek, (2008). És a világválogatottba is megérkezett a meghívó.

- Csak éppen a mérkőzés elmaradt a zord orosz tél miatt. Olyannyira, hogy Pérez Csárli meg sem érkezett Moszkvába. De ami ennek az időszaknak az érdekessége, hogy akkor hívtak a világ legjobbjai közé, amikor kiszorultam a Veszprém keretéből és a lelátóra kerültem. Ugyanakkor a nemzeti csapatban, ha jól emlékszem tíz gólt lőttem a horvát válogatottnak. A klubnak és a címeres mezes csapatnak is Mocsai Lajos volt a szakmai vezetője.

- Ebben az időszakban mondták a barátai, hogy a Gyuszkó a klub legdrágább, legjobban fizetett szurkolója.

- Igen, a sport már csak ilyen...

- Azért azt kevesen mondhatják el magukról, hogy magyar csapat játékosaként két aranyérem elvételében is aktív szerepet vállalt a Veszprém trónfosztásában.

- Talán ez a két siker is benne volt abban, hogy utána nyolc évig játszhattam a legsikeresebb magyar klubban, amely Európában szintén rangot szerzett magának és úton van a legmagasabb csúcsra. Valóban a Dunaferrel egy bajnoki és egy hazai kupa címet is elvettünk Éles Józsiéktól.

- Az "megvan" még, hogy "felavattuk ezeknek a csarnokot" és repült a törölköző a veszprémi B-középbe ?

- Persze. Ez két meccs, két történet. Amikor felavatták a felújított Március 15. utcai csarnokot, bajnoki meccset nyertünk és a nagy öröm közben kiabáltam az elhíresült mondatot. Közben oda vertem egyet a falra. A gyenge gipszkarton beszakadt. Az öklöm nyoma ott maradt. Természetesen nem akartam kárt okozni. A Fáy utcában a Magyar Kupa győzelem után repült a nézőtérre a törölköző. Kaptam ott hideget, meleget a szurkolóktól. Utána kerültem vissza Veszprémbe. Előtte azt nyilatkoztam, hogy bízom abban: a veszprémi szurkolók talán azért fognak szeretni, amiért most haragszanak rám. A kemény védekezésért és a sok gólért. Így is történt. 

- Azért kurtán-furcsán ért véget ez a sikeres pályafutás.

- Ebben nem értünk egyet. Játszani akartam, ezért kölcsönbe Tatabányára mentem. Onnan elvitt a Zágráb. Háromszor nyertem horvát bajnoki címet és kupát. Megtanultam egy nyelvet. Megismertem egy másik kultúrát. Ma is szívesen fogadnak horvát barátaim. Ha tudok, ott vagyok a meccseiken. Amikor anyagi gondok voltak a klubnál, visszatértem Tatabányára és ott befejeztem az aktív játékot.

- Visszaadta a sport, amit befektetett gyerekkorától kezdve?

- Jó úton vagyok afelé. Bár én nem a szokásos utat választottam. Nem edzősködöm, inkább az üzleti életben igyekszem előre lépni. Vizuál technikai vállalkozásban led-falak értékesítésével, bérbeadásával foglalkozom, aminek a javítását, szervizét  is elvégezzük. Már komoly nemzetközi érdeklődés is van ezen a területen.

- Ahogy látható, televíziós csatornák nélkülözhetetlen szakértője is. Ráadásul több "mezben" is játszik.

- Az M4 állandó szakértője vagyok, de a királyi televízió elenged a Digihez és a Sport Tv-hez is. Ez egyébként egy hobbi vonal. Nagyon érdekes a stúdiók világa. Tetszik, hiszen izgalmas, érdekes emberekkel találkozhatok. A munkám főleg a fővároshoz köt. Ha hívnak a televíziókba, szívesen megyek.

- Merre felé irányítja a három Gál-gyereket a sport területén?

- Semerre. Ez a hagyomány. Ennek ellenére a 15 éves Dominik serdülőkorúként a Füred ifjúsági csapatában játszik beállóst. Már majdnem olyan magas, mint én. A kis Gyuszkó harmadikos. Egyelőre a foci és a kézilabda között hezitál. Imád lovagolni is. Az elsős Franciska akrobatikus rokizik. De már a kézilabda edzésekre is eljár. Kiegészítés képen pedig ott a lovaglás.

- Apuka telesen visszavonult a sporttól, csak beszél róla? 

- Dehogy! Kispályás focizom a veszprémi első osztályban, teniszezek és a sízést is kezdem megtanulni. Amint lehet irány Eplény és a közeli Ausztria a családdal.