Sárgarépa lekvár és nem dafukás fánk

Úgy egy tucatnyi hölgy ünnepli 1997 óta minden esztendőben a jeles estét, amikor egyikük hegyi pincéjében megkóstolják a borokat, egymás különféle édes, meg sajtos farsangi fánkjait, habos és sós süteményeit. A vendéglátó persze remekbe szabott pincepörkölttel szintén készül ilyenkor.

Az idén soros Csombó Béláné, Zsuzsa pedig még kreativitását is megmozgatta a siker érdekében. Pincében érlelt, üstben főzött finom banyatállal várta vendégeit. Nagy derültséget keltett diós linzerből sütött lefűrészelt banyaujjaival, és hálójában tálalt pókjaival. Az asszonyok az est során felelevenítették az elmúlt asszonyfarsangok derűs perceit, megemlékeztek azon társaikról, akik már nem ünnepelhettek velük. De ilyenkor minden alkalommal tanulnak is egymástól, recepteket, konyhai fortélyokat cserélnek.

A szentbékkállai húshagyó asszonyok albumba gyűjtik a jeles hétfők emlékeit. Bal szélen a vendéglátó, Csombó Zsuzsika
Fotó: Tóth B. Zsuzsa

Idén például a pofonegyszerű sárgarépa lekvárra csodálkoztak rá, amely ugyanannyi répa és cukor összefőzésével, kis citromlével készül és remekül helyettesíti a drága sárgabarackból főzött hasonmását. Aztán egy régi, mára csaknem teljesen elfeledett kifejezést ugyancsak megtanultak egyiküktől a többiek. Aszerint akkor mondják a fánkra, hogy dafukás, ha nem szalagos és nehéz a tésztája. Szokásukhoz híven persze kipletykálták a férfiakat is, akik be sem tehették a lábukat a traccspartira. Viszont másnap este - szintén a hagyományokhoz híven -, csak övék volt egy másik borospince...