Kampánycsend nincs

Zajos hétköznapokhoz, észre sem vesszük, miként válik körülöttünk minden a politikai fontolgatás tárgyává, a szemétkihordástól, a rezsiköltségektől a fogorvosig meg a gyesig. Odáig  jutottunk, hogy egy köteg hónapos retket sem tudunk vásárolni a piacon anélkül, hogy  például a színéről eszünkbe ne jutna valami vagy valaki  és  akár vitába is szállhatnánk a szomszéd pultnál vásárlóval, aki -  mondjuk - másmilyen színű gyümölcsöt vásárol. Zöldet, sárgát vagy narancsszínűt. Az áráról más sem ötlik fel, mint a gazdaságpolitika, a termelők helyzete, az áfa, a piac nyitvatartási rendjéről a közigazgatás, a köztisztaságról az önkormányzati ígéretek, a parkolási díj, a politikusok juttatásai, vagyonbevallás. El is mondjuk nem csak magunknak, egymásnak is - miközben azon tűnődünk időnként, egyáltalán van-e élet a politikán kívül?

Noná, hogy van. Krím, földrengés Chileben, Szíria, klímaváltozás, génkezelt élelmiszerek, ismét ebolajárvány. De valami szívderítőbb? Írjunk a szerelemről? De hiszen az is csak politika: nyugtalanító izgalmak, kapcsolatok, ármánykodás, hazugság, csábítás, bizalom hit, bukások, hűtlenség és hűség, szenvedély és csalódás, és öröm is.

Csak legalább egy kis kampánycsend lenne, hogy beleférjünk egy boldogítóbb témába.