Kórház a sziklában – döbbenetes körülmények között zajlott az életmentés

Dr. Szendy Károly, a székesfőváros polgármestere légoltalmi és egészségügyi ellátási megfontolásokból rendelte el a „légókórház” építését. Költségkímélési szempontok miatt a barlangrendszerhez igazítva alakították ki, a barlangtermekből szoba lett, a járatokból folyosó. Az építkezés 1939–44 között megfeszített ütemben folyt, 1944 februárjában készült el.

Megnyitásakor jelen volt és ápolónőként dolgozott özv. Horthy Istvánné, a Magyar Vöröskereszt fő­ápolónője. Az orvosi ellátást a Vöröskereszt önkéntes ápolói segítették. Mint sürgősségi kórház, fontos történelmi szerepe volt mind a II. világháború, mind az 1956-os magyar forradalom során. Atombunkerré a hidegháború alatt fejlesztették, és szigorúan titkos volt egészen 2002-ig. Múzeumként először 2007-ben, időszakosan nyitotta meg kapuit, 2008-tól pedig folyamatosan várja a látogatókat. Küldetésüknek tekintik bemutatni a háború valódi arcát, őrületét, rávilágítani a béke értékére. A hatás döbbenetes és lenyűgöző. Megrémít, elszomorít, de elgondolkodtat.

Zsúfolt kórtermek, az emberek mintha élnének, földön fekvő vérző sebesült, lőtt sebbel fekvő, törmelékkel belepett halott katonák, orvosi műszerek.

A történelmet több mint nyolcvan élethű viaszfigura kelti életre az 1960-as évek óta érintetlen termekben. A létesítmény több szintből áll, a föld alatt 15–30 méter mélységben, mintegy két km-nyi hosszan húzódik, több mint kétezer nm területen, kórtermekkel, műtőkkel, konyhával, orvosi szobával, röntgennel. Eredetileg kétszáz fő befogadására tervezték. 1945 februárjában nagy volt a zsúfoltság, a befogadókapacitás három-négyszeresét kényszerültek ellátni, döbbenetes körülmények között.