A klasszikus építmények között felfedezhetjük Milánó másik oldalát

Az ország második legnagyobb dómjának látványa lenyűgözi a látogatót, a fényűző luxusüzletek kirakatai között sétálva pedig kivételesnek érezhetjük magunkat. Az olaszországi csodákért rajongóknak ugyan kötelező állomás Milánó, ám indulás előtt érdemes feltérképezni, mit kínála1,2 millió lakosú lüktető város. Itt nincs meg a jól ismert Toszkán varázs, de Rómához hasonló történelmi időutazásban sem lehet részünk. A Milánóban élő emberek mentalitása jóval inkább európai, kevesebb a hangos szó.

A különbségek ellenére olyan kirándulásban lehet részünk, ami örök élményeket ad és feltölt energiával. Azonban még mielőtt elkalandoznánk, a milánói titokzatosság nyomába eredtünk. Első utunk a milánói dómhoz, a város legnagyobb és leghíresebb egyházi építményéhez vezetett, mely a főegyházmegye főszékesegyháza, az olasz gótika egyik mesterműve. Akinek nincs tériszonya, annak kötelező felmennie a katedrális tetejére, az utat meg lehet tenni lifttel is, de gyalogosan sokkal hangulatosabb. Nem csak a vízköpők és szobordíszítések miatt érdemes felkapaszkodni, hanem a városra nyíló csodálatos panorámáért is.

A Dóm térről nyílik a szintén kivételesen szép fedett paszszázs, a Vittorio Emanuele II galéria, mely 1865–1877 között épült Giuseppe Mengoni tervei szerint historizáló reneszánsz stílusban. Mengoni 1867-ben, az építéskor vesztette életét: lezuhant az állványzatról. A passzázst két nappal később, 1867. szeptember 15-én II. Viktor Emánuel olasz király avatta fel. A galériában a legnagyobb világmárkák sorakoznak, itt még a fagylaltot is aranyáron mérik. Ha még több luxusra vágyna az utazó, akkora közelben található a divatvilág egyik legismertebb főutcája: a Via Monte Napoleoné. Itt és a környékbeli utcákban azonban már nagyon mélyre kell nyúlni a pénztárcákban, hiszen a legújabb trendeknek megfelelő ruhákat egy középkategóriás autó áráért kínálnak. Folytatva a sétát, a turista impozáns épületen keresztül érheti el a város főterét, a Piazza del Duomót a Piazza della Scalával, ahol a világhírű operaház, a Teatro alla Scala épülete áll.

A milánói Scala 1778-ban készült el, miután a Teatro Regio Ducale nevű, a közelben fekvő színház lángok martalékává vált, Mária Terézia utasítást adott egy új színház építésére. A Santa Maria della Scala templom helyén új épületet emeltek. Az építéshez a színházat kedvelő tehetős milánói főurakapáholyok előzetes bérlésével, illetve vásárlásával járultak hozzá, így rekordidő – alig több mint egy év–alatt már a jelenlegi helyén állt a Scala.

Szintén kihagyhatatlan a történelmi városi túrából a Castello Sforzesco (Sforza-vár), amely Milánó egyik legjelentősebb építészeti alkotása. A 15. században épült hatalmas, négyzet alaprajzú építmény egykoron a milánói hercegek rezidenciája volt. Mai nevét a 19. század eleji restaurálások során kapta, amikor az építmény a város tulajdonába került. A modern Milánó lüktetése igazán a Porta Garibaldi mellett épült felhőkarcoló negyedben érhető tetten. Itt húzták fel ugyanis az ország legmagasabb épületét, a 231 méter magas Unicredit tornyot. Sőt, látható itt úgynevezett parkosított toronyház is csupa örökzölddel, a környezetvédelmet hirdetve. A hatalmas épületek között egy közösségi tér működik, megannyi étteremmel.