Szép volt, fiúk!

Ráadásul ez a finálé azért is különleges volt, mert mióta final fourt rendeznek, azóta csak tavaly sikerült bekerülniük a bakonyiaknak a legjobb négy közé. Sőt, az idén máris az aranyért játszhattak Carlos Ortega tanítványai.

Ahogy 2002-ben, úgy 2015-ben sem tudta megszerezni a végső sikert a Veszprém, de a szakma, a szurkolók és a laikusok is egyetértenek abban, hogy nincs miért keseregni.

Az Ortega-fiúk rendkívül magabiztos játékkal, álomkézilabdával fektették két vállra a német sztáralakulatot, a THW Kielt. A mérkőzés után joggal jártak örömtáncot Iváncsikék.

Ellenben a Barcelona laza könnyedséggel vette tudomásul a lengyel Kielce legyőzését. Mintha a katalánoknak természetes lett volna, hogy a fináléig meneteltek. A döntőben aztán a gránátvörös-kékek esélyt sem hagytak a magyar bajnoknak. Nagy László kivételével, aki heroikusan küzdött, sajnos senki sem tudott igazán megújulni a Kiel elleni diadal után. Talán Mirko Alilovic kapus igyekezett a legjobban, s el is jutott a védési hatékonyságban harmincöt százalékig. Azonban a fáradtság most legyőzte a mieinket.

Természetesen az elvesztett finálé után lógatták az orrukat a játékosok, edzők és vezetők, de remélhetőleg hamarosan megszépülnek az emlékek. Nincs miért szomorkodni. A Veszprém küzdött becsülettel, mindent megtett, amire erejéből telt, és csakis dicséret illeti az egész éves teljesítményért. A 2014/15-ös szezonban csak háromszor kapott ki, megnyerte a Magyar Kupát, a SEHA-ligát és a magyar bajnokságot is, a BL-ben pedig ezüstérmet szerzett.

Le a kalappal, fiúk! Minden elismerésünk a tiétek!