Katona egy életen át - Kositzky Attila a katona és a társadalom kapcsolatáról

Kositzky Attila nyugalmazott altábornagy összesen negyvenhárom évig repült, amiből harmincnyolc évig ette a vadászpilóták kenyerét, huszonkilenc repülőgéptípussal háromezer-háromszázhatvankilenc órát töltött a levegőben. 1999-ben mint a Magyar Légierő vezérkarfőnöke, altábornagyi rendfokozattal, aranykoszorús vadászpilótaként, felső korhatárral került nyugállományba. Ha valakinek, akkor az ő szavára tehát lehet adni, ha a katonaságról van szó.

Fotó: Heffler Péter

– A katona, katonaság olyan a családi beszélgetések során, mint az autóban a pótkerék. Ugyanis a kocsikról rengeteget beszélünk, hogy mennyire gyönyörű, vagy éppenséggel mennyire nem szép, mennyit fogyaszt, merre jártunk vele, milyen luxusberendezések találhatók benne, de a pótkerékről soha senki nem beszél. Aztán amikor bekövetkezik egy defekt, rohanunk a csomagtartóhoz, és a világ legtermészetesebb dolga, hogy onnan kivesszük a pótkereket. Igen ám, de ekkor szembesülünk vele, hogy nincs benne megfelelő nyomás, a futófelülete nem jó az éppen aktuális évszakhoz, és alkalmatlan a használatra. A honvédség ugyanez, nem beszélünk róla, ám ha mégis szóba kerül, többnyire csak a szükségessége miatt. Ami minimum vita tárgyát képezi – kezdte előadását Kositzky Attila.

– 2013-ban két különböző helyen két különböző előadó két különböző témában használta ugyanazt a becsmérlő szóösszetételt a katonaságra. Akkor eldöntöttem, hogy elkészítek egy előadást, ami egyfajta válasz lesz erre a kifejezésre, így joggal kapta azt a címet, hogy A katona és a társadalom – tette hozzá Kositzky Attila, aki előadását egy 1953-as fényképpel nyitotta, amin egy lövészárokban gubbasztó amerikai tengerészgyalogos látható, aki a harc kellős közepén egy kóbor kismacskát etet éppen. A meghökkentő kép pedig valóban remekül jellemezte a témát, a katona és a társadalom.