Állampolgári kötelesség a szavazás

Az ebéd után járult az urnához a Pénzesgyőrött élő Fogl István. „Hogy miért mentem el? Szerintem ez mindenki számára kötelező!

A saját sorsunk alakításában csak így tudunk részt venni. Olyan nincs, hogy ne legyek ott! Én eddig minden szavazáson részt vettem, legyen szó országgyűlési képviselő-, avagy helyhatósági választásról. Az nem kell tudnunk, hogy személy szerint ki kire szavazott, de elmenni igenis muszáj!” - nyomatékosított.

Szavazás után az unokáját fogta kézen. Sági Melinda Veszprémben tanul, őt kísérte ki a buszmegállóba, s együtt várták meg a helyközi járatot.

Fogl István és unokája Sági Melinda. Együtt vártak a veszprémi buszra (Fotó: Tremmer Tamás)

A Forma 1-es versenyt az egyik zirci kocsmában tekintette meg a Napló egyik helyi kézbesítője Rozs László. Neki is természetes volt, hogy kivegye a részét az önkormányzati választásból. „A kórházban voksoltam, a szavazókörzetemben ott volt a mód szavazásra. Mindig elmegyek, szerintem ezen részt kell venni. Anyámmal élek, azt beszéltük meg vele, hogy ő is elmegy. Állampolgári kötelesség.”

A lehetőséggel nem élt a Gyulafirátóton élő Hegyi család. László, az apa nem sok értelmét látta ennek. „Amióta itt vagyok, már több polgármesterünk is volt, de nem sok minden történt a településen. Ha csak azt a kis fejlődést nem számítjuk A családunk nem politizál, így nem mentünk szavazni sem.” Hegyiék azonban hasznosan töltötték a vasárnapot, délelőtt misén volt, László megfogalmazása szerint az a családi ünnep. Ebéd után sétáltak, meglevegőztették a babakocsiban ülő gyermeküket, s kimentek a temetőbe is a szeretteikhez.