Életműdíjat kapott a színház örökös tagja, Perlaki Róbert

A Magyar Színháztechnikai Szövetség, emlékezve az első magyar színháztechnikai mérnökre, kiemelkedő mérnöki és színháztechnikai munkásságára, valamint nemzedékeket nevelő-oktató tevékenységére, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójának és társulatának javaslatára Perlaki Róbert szcenikus-díszlettervezőnek a több mint öt évtizedes, a színháztechnika, a szcenika és a díszlettervezés területén végzett sokoldalú munkásságáért, amelyet nagy szakmai tudással, tapasztalattal gyakorol, Tolnay Pál Életműdíjat adományozott. A kitüntetés kapcsán keresem őt, a Petőfi Színház alapító tagját, örökös tagját, aki ötvenhárom évig dolgozott a veszprémi teátrumban, mellette párhuzamosan Sopronban és Székesfehérvárott, tanított a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint a Pannon Egyetemen, elnöke volt a magyarországi Optikai-akusztikai Film- és Színháztechnika Tudományos Egyesület Színháztechnikai Szakosztályának. Számos díja van, 2011-ben könyv készült róla (Kellei György: Fél évszázad díszletek között).

Azt mondja, a kitüntetés mindig csodálatos. Akármikor kapta, úgy érezte, a kollégáival együtt érdemelte ki. A színház társasjáték, senki nem hiányozhat belőle. Akkor sikeres az előadás, ha mindenki hivatásszerűen, jól teszi a dolgát. Békéscsabán, egy gálaműsorban vette át a díját, ahol a színházi háttérdolgozókat jutalmazzák. A Tolnay Pál Életműdíjat eddig hárman kapták az országban, Perlaki Róbert az első, aki vidéki színház tagja. Sokat dolgozott azért, hogy modern technika legyen a színházban, azért, hogy a teátrumban dolgozó szakemberek magukénak érezzék az előadás létrehozását, átéljék, hogy alkotótársai a rendezőnek.

Perlaki Róbert alapító tagja a Veszprémi Petőfi Színház önálló társulatának, az 1961/62-es évadtól kezdődően jelen volt a színházban. Világosítóként kezdte, 1965-ben fővilágosító lett, 1972-ben műszaki vezető, 1976-ban műszaki-szcenikai vezető, 1980-tól díszlettervező. 1986-ig műszaki ellenőre volt a színház rekonstrukciójának. Negyven évig tagja, tizenhat évig elnöke volt az Optikai-akusztikai Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület Szakosztályának, megismerte az ország összes színpadát, sőt, nemzetközi – párizsi, bécsi, isztambuli – színpadokat is, sok kollégával találkozott.

Veszprémben 2012-ben ért véget az ötvenedik évada, utána még három évet dolgozott, 2015-ig. Foglaljuk össze számokban az eltelt időszakot, kérem tőle. 760 előadás létrehozásában vett részt, 131 díszlettervezése volt, ebből 87 a veszprémi színházban, a többi Sopronban, Székesfehérvárott, Budapesten. Tizenhárom igazgatóval és 200-nál több rendezővel dolgozott együtt, többek között Szinetár Miklóssal, Szilágyi Tiborral, Tordy Gézával, Ruszt Józseffel, Rátonyi Róberttel, Oleg Tabakovval.

A szcenikus-díszlettervező megemlít egy-két előadást. Voltak produkciók, melyeket többször is tervezett. Emlékezetes számára a Montmartre-i ibolya. Ez volt élete első operettje, nagyon megszerette a műfajt. Az önálló társulat első évadában, 1961/62-ben még világosítóként dolgozott benne először, majd két másik alkalommal, egyszer Veszprémben, egyszer Sopronban tervezte. Az előadás összes dalát el tudja énekelni, közli. Örömmel gondol vissza Madách Az ember tragédiája című drámájára, amit Vándorfi László rendezett, és az Oberfrank Pál rendezte Csókos asszony című operettre, ahol a kis színpadon technikai bravúrt kellett végrehajtani, a józsefvárosi teret kialakítani. Minden darabra emlékszik, mondja, és mindig az a legkedvesebb, amit éppen csinál. Megmarad emlékezetében a sikeres produkció is, például a Szilágyi Tibor rendezte Tokaji aszú, a nagy sikereket szereti az ember.

Perlaki Róbert többeket tanított, Budapesten, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a Pannon Egyetemen, és itt, a színházban. Ők a szakmát tudták, a színházszeretetet tanította meg nekik, közli, és sorolja a csodálatos színházi embereket, például Petrik Pétert, Gadácsi Tamást, Kincses Ferencet, Cziráki Miklóst, Somogyi Györgyöt, Horváth Károlyt – valamennyien Perlaki Róberttől tanulták a szakmát.

Vajon mivel tölti mostanában a napjait? – kérdezem. Olvas, pótolja azt, amit kihagyott, az elmúlt negyven-ötven évben szinte csak szakkönyveket volt ideje olvasni, most viszont mindent szívesen olvas. Nagy futballdrukker, a televízióban minden Barcelona-meccset megnéz – ha győz a csapat, kétszer is. Ha meccs van, mindent annak rendel alá; nem lehet más program, családi sem. Megkapta a megye legjobb Barcelona-szurkolójának járó aranylabdát, meg is mutatja. Olyan nagy rajongó, hogy a csapat himnuszát megtanulta katalánul, Messi a világ legjobb futballistája, állítja. Szeret utazni, Barcelonába is eljutott háromszor, de csak nyáron, így kedvenc

csapata meccsét ott nem láthatta. Negyvenkét országban járt, több országban a Petőfi Színházzal együtt, a társulat külföldön is bemutatta előadásait.

Tavasztól őszig balatoni telkén dolgozik, Alsóörs és Felsőörs között fent, a hegyen van a telek, gyönyörű kilátással a tóra. Hobbija a főzés, karácsonykor, szilveszterkor az egész családnak főz, nyolc-tíz fogást. Sütni nem süt, egyébként mindent el tud készíte-

ni, egy vendéglátóipari iskola könyvéből autodidakta módon tanult főzni. Nem határozza el előre, aznap mit főz, megy a boltba vásárolni, megnézi, mi van a pulton, és ott eldönti. Sokáig volt kedvenc hobbija a dobolás: negyven évig dobolt különböző zenekarokban, tíz évig a színházzenekarban, tíz évig Gömbös Károly dzsesszkvartettjében, tíz évig lakodalmas zenekarban.

Családja a mindene, „legnagyobb életműdíja” a három unokája, fogalmaz. Dávid 22, Luca 18, Bence 15 éves.

Perlaki Róbert a Tolnay Pál-életműdíjat köszöni a Magyar Színháztechnikai Szövetségnek, a felterjesztést a Pető-fi Színház vezetésének. Nagyon jól esett neki a díj, erőt ad neki a következő időszakra, amiben szeretné, ha színházi munka is lenne.