Süle Zsolt: „Veszprémben minden megvan, amitől az ember jól érezheti magát”

Hogyan érezted magad A Dal színpadán?

Nagyon jól éreztem magam. Nagyon érdekes, mert három részre lehet a lelkiállapotomat osztani. Volt egy, amikor beküldtük a dalt: olyan volt, mint egy játék. Az „esélytelenek nyugalma” érzés volt bennem.

Aztán, amikor bejutottam a harmincba, ott megérkezett a dicsőség érzése. Közel 400 dalból választottak be csodálatos érzés.

És érdekes, hogy az adás előtti napon pedig a versenyszellem diktált, hogy most tényleg egy versenyben vagyok. És akkor már nyilván azt mondtam, hogy első akarok lenni. Nagyon jó volt, nagyon élveztem, és persze nagyon izgultam.

A zsűri nagyon pozitívan fogadta a dalodat.

Féltem a zsűri visszajelzésektől, hogy közel 50 évesen elkezdik kritizálni azt, ami nekem a legfontosabb, és akkor én azt hogy fogom megélni. De hál' istennek nagyon jól fogadták.

Nagyon érdekes volt, hogy figyeltem közben őket, és láttam néha mosolyokat, hogy ritmusra jár a lábuk, tehát pozitív előjelek már voltak előadás közben is.  De hát az, hogy kritikát tulajdonképpen nem is fogalmaztak meg, ez nagyszerű érzés volt.

Milyen érzés volt, hogy a legmagasabb 44 ponttal osztott első helyen jutottál tovább?

Nem is fogtam fel tulajdonképpen. Fel kellett menni az előadás után a páholyba, és én ott ültem... Beszélgettünk egymással, és akkor egyszer csak az egyik fiú nézte a táblázatot, rám nézett, és azt mondta, hogy „te már biztos befutó vagy”. És amikor utánaszámoltam én is, akkor döbbentem rá igazából. Akkor jött az igazi katarzis, amikor az emberből eltűnik a feszültség egy másodperc alatt. Akkor már mint győztes ültem ott. Úgyhogy ez az egész nagyon feldobott, és feltöltött engem.

Nem tudom, mennyire követted az eseményeket, de Veszprém megye több pontján szurkolói csoportok alakultak, ahol közösen nézték a műsort, és végig neked drukkoltak.

Hát ez volt az első löket. Ez volt a legnagyobb érzés, hogy ilyen szerveződések mennek. Ezzel én lelkileg nagyon erős háttérrel indultam neki. Nagyon megható volt. És tudod, olyan koronának érzem én ezt, hogy érdemes volt ez a harminc év zenélés, és zeneírás.  Ez nagyon nagyot dobott rajtam.

Hogyan készült a következő eseményekre? Fogtok valamit változtatni a dalon?

Én úgy gondolom, hogy nem fogunk változtatni a dalon. Kérdezték a díszleteket, meg a hátteret, de úgy gondolom, hogyha valaki nem érinti meg a dallal a szíveket meg a lelkeket, akkor megette a rosseb. Nem kell változtatás, nekem így tetszik, és hát gyakorlatilag ezzel jutottunk tovább, ezzel jutottam be.

Ami eszembe jutott hogy éppen melyik lelki periódus lesz az, ami ott elér majd engem. Nagyon jó lenne megélni, hogy visszajön a játék, mint élmény. Ami a legelején volt. Hogy nem úgy felmenni a színpadra, mint versenyző, hanem mint ahogyan általában felmegyek. Tehát ez a cél. Ebben akarok erősíteni, de szerintem ebben meg nem lehet.

Van a versennyel párhuzamosan egy akusztikus dalverseny is, kedden éppen akusztikus formában vettük fel a dalt az A38-on.

A héten volt a Magyar Kultúra Napja, milyennek látod a veszprémi kulturális életet? Van-e kitörési lehetőség az itt élő fiatal művészeknek?

Veszprém a művészetek melegágya már nagyon rég óta. A kitörési lehetőségről azt tudom mondani, hogy kitörni nagyon nehéz, de nem tudom, hogy ki kell-e törni. Veszprémben minden megvan, amitől az ember jól érezheti magát.

Süle Zsolt éppen a mai napon, január 28-án töltötte be a 49. életévét. Nagyon boldog születésnapot kívánunk!