Mese, a golden retriever útja a terápiás életig

Mi az az „állatterápiás foglalkozás”?

A körülöttünk élő állatok, legyen az kutya, ló, cica vagy egyéb házi kedvenc, hihetetlen hatással lehetnek a személyiség fejlődésére, vélekedett Papné Takács Ágnes óvónő, kutyás terapeuta, aki nagy örömmel beszélt munkájáról, amit hivatásának tekint, és kutyája, a Mese névre hallgató golden retriever képzéséről, amelynek az óvónő szerint legfőbb eszköze a szeretet, a jutalmazás.

- Bizonyára sokan hallottak már „munkába járó” terápiás kutyákról, lovakról. Amikor állatterápiás foglalkozásokról beszélünk, akkor nem feltétlenül kell sérült, beteg, fogyatékkal élő felnőttekre, gyermekekre gondolnunk, hiszen a kutatások kimutatták, milyen komoly egészségmegőrző szerepe lehet, ha együtt vagyunk a terápiás állatokkal, érvelt munkája mellett Papné Takács Ágnes.

Buksi-suli a Patakparti Óvodában

Felidézte, az említett okok miatt döntött öt évvel ezelőtt a „Buksi-suli” kutyaterápiás foglalkozások elindítása mellett az ajkai Patakparti Óvodában. Az óvónő elmesélte, segített neki Kissné Laczay Ágnes két vizsgázott terápiás kutyájával Alice-szal és Áfonyával, akik a mai napig felváltva dolgoznak Mazsola nevű csoportjában, de sajnos az idő felettük is eljár, ezért döntött Ágnes saját terápiás kutya kiképzése mellett.

Az ajkai „terapeuták”

– Aztán 2014. május 11-én megszületett Mese, a golden retriever, aki ebben a munkában társam lett, majd a kutya három évig tartó felkészítésében férjem, Pap Károly kutyatréner segített szakszerű és kitartó képzéssel – beszélt a kezdetekről az óvónő, kutyás terapeuta. Utalt arra is, hogy jelenleg Ajkán öt terápiás vizsgával rendelkező kutya található, közülük három látja el a szolgálatot aktívan, az említett Alice nevű belga juhász kezdte a városban ezt a szép feladatot, de már nyugdíjas éveiben jár, és betegség miatt nem dolgozik. Ezért Áfonya, a mudi vette át feladatait a Mazsola csoportban, heti rendszerességgel, és Kiss Istvánné is vállal foglalkozásokat kutyájával, a border collie Shannonnal. Az ajkarendeki általános iskolában pedig Éden, a labrador retriever Ramasz Vanda tanárnő irányításával dolgozik aktívan.

Nem csak simogatásból áll

Ágnes szólt arról, nagy igény mutatkozott arra, hogy Mese terápiás kutyává váljon. Már a neve is jelzi, hogy „hivatását” a gyerekek, elsősorban az óvodás korosztály körében tölti be. Sokan úgy hiszik, hogy az állatasszisztált terápia kutyasimogatásból áll. Ez téves nézet, hiszen komoly szakmai célokat valósítanak meg, fejlesztéseket végeznek a kutya bevonásával. Tevékenységük tervszerűen és nagyon tudatosan épül fel, akik már megnézték a „Buksi-suli” munkáját, láthatták ezt.

Ágnes szerint a kutya óriási motiváció a gyermekek számára a játszva tanuláshoz. Ehhez átlagon felüli képességekkel, tudással, képzettséggel rendelkező négylábú társra van szükség. Itt nem elég a családi kutyákkal szembeni engedelmességi elvárás, hiszen összetett feladatokat, trükköket végeztetnek velük, és teljes figyelemkoncentrációt, együttműködést várnak el tőlük. Mese közel 70 utasítást, trükköt teljesít, ha szükséges kézjelre, ha a feladat úgy kívánja, szóbeli felkérésre. Egy trükk tökéletes, minden körülmények közötti elvégzéséhez 3000-5000 ismétlésre van szükség, a kutya képességétől függően.

Hosszú az út a vizsgáig

Ágnes kiemelte, nagyon kemény munkát végez kutya és felvezetője, mire megszerzi az áhított terápiás igazolványt, nem beszélve a vizsgákkal járó adminisztratív és egyéb feladatokról, nehézségekről, amelyekkel meg kell küzdeni. Ágnes leszögezte, a vizsgáig az út hosszú és sok tanulással van teli, mely tovább emeli a terápiás kutyák iránti tiszteletet, elismerést, és mint annyi mindenben, ebben is társunk és barátunk.

– Mesét különféle tesztek elvégzése után nem véletlenül választottuk ki az alomból, amikor már a kiskutya jövőbeni alkalmasságát meg lehetett állapítani. Felkészítése a terápiás életre már megszületése után elkezdődött, hiszen a korai, úgynevezett szenzibilis időszak a legmegfelelőbb a kutya nevelésének megalapozásához – érvelt Ágnes. Kiemelte, folyamatosan látogatták a kiskutyát alomtestvérei és családja körében, megfigyelték viselkedését, szoktatták a velük való együttéléshez. Ágnes úgy mondta, mint minden kiskutyának, Mese számára is nehéz időszak volt az elválás a megszokott környezetből, de náluk már várta Buksi kutya, aki átvette az anya szerepét, és ott volt a másik négylábú, Démon, aki szintén sok mindenre megtanította az új jövevényt.

Szó szerint megtanulta a vizsgaszabályzatot

– A kiskutya képzése egy napra sem szünetelhetett, legyen az fogvacogtató zimankó vagy elviselhetetlen hőség. Mivel várt ránk a terápiás vizsga, tudtam, kemény megmérettetésen fogunk részt venni, így kötelességemnek éreztem a vizsgaszabályzat szó szerinti elsajátítását. Férjem irányításával figyeltem kutyám fejlődését, gyakoroltam a vizsgafeladatokat, kerestem minden olyan helyzetet, szituációt, amellyel trenírozhatom kicsi négylábú társamat – simogatta meg Mesét nagy szeretettel Ágnes. Mint aláhúzta, Mesének ugyanúgy, mint az embereknek, vannak erősségei és gyenge oldalai.  Ágnes sikeres vizsgára törekedett Mesével, tudta, meg kell találnia azokat a módszereket, amelyekkel eredményesen vizsgázhatnak.

– Sok küzdelmes hétköznap és ünnepnap, öröm, siker, elkeseredés, kudarc áll közös munkánk mögött. Felvettük a kapcsolatot több kutyakiképzéssel foglalkozó szervezettel. A cél érdekében, tapasztalatszerzésre akár Kecskemétre is elvittük Mesét, több alkalommal. Meggyőződtünk arról, hogy képzésére hatékony módszert alkalmazunk, a pozitív megerősítés módszerét, a jutalmazást, hangsúlyozta az óvónő.

Gyereknevelésnél is hatásos módszerek

Hozzáfűzte, a kutya neveléséhez alkalmazott módszerek hatásosak a gyermekek nevelésénél is. Közös munkájukon nagyon sok másik kutyával kerültek kapcsolatba, miközben kiderült, Mese az átlagosnál gyorsabb felfogású, okos, jó megfigyelő kutya. Sokat tanult azáltal is, hogy megfigyelte Démon képzésekor a feladatok elvégzését. Miután Ágnesék úgy látták, kutyájuk felkészült a vizsgára, kezdődhetett a megmérettetés.

Az óvónő elmondásából kiderült, terápiás kutyafelvezető csak úgy lehet valakiből, ha alapítványhoz csatlakozik, az ő korábbi munkáját a SANSZ (Segít A Négylábúak Szeretete) Alapítvány tagjaival végezte, így náluk is folytatta tovább. A terápiás vizsgához szigorú, sokoldalú állatorvosi vizsgálat is szükséges, amit Szinesi András állatorvos és lelkiismeretes csapata végzett. A terápiás vizsga két fordulóból állt: a kutyának és felvezetőjének első körben az ösztönöket, alapengedelmességet, élelemmegtagadást, szeparációs szorongást, és még sok egyéb képességet vizsgáló, 13 feladatból álló feladatsort kell teljesítenie három vizsgáztató jelenlétében. Hibázási lehetőség nem volt.

Vizsga után hospitálás

Ha mindezek után sikeres a vizsga, újabb adminisztrációk után 15 alkalommal hospitálnia kell a kutyának ott, ahol a vizsga második részét szervezik meg. Kritériumnak szabták meg, hogy legalább egy éve dolgozzon terápiás kutya és felvezetője.

– Munkahelyem, a Patakparti Óvoda ebben segítségemre volt, hiszen az intézmény vezetése törekvéseimet mindvégig örömmel fogadta. Így a valós terápiás helyzetben történő vizsgához ez az óvoda adott otthont. Mese hospitálását Alice kutya és felvezetője, Kissné Laczay Ágnes tette lehetővé – avatott be a vizsgába Ágnes. Hozzátette, aztán újabb határidővel találta szemben magát, hiszen a temperamentum- és a gyakorlati vizsga között eltelt időt is kikötötték nekik. Az óvónő kijelölte a legalkalmasabb vizsgaidőpontot, szervezte a vizsgát, intézte a papírokat. A logisztika számára kemény szellemi munkát igényelt, testileg-lelkileg fárasztónak bizonyult, miközben a napi munkáját is végezni kellett.

A sikeres gyakorlati vizsgát 2017. november 8-án tették le, melyhez Kaposiné Kundermann Lívia óvodapedagógus adta szakmai tudását: ő irányította a gyermekek tevékenységét, míg Ágnes a kutyafelvezetői teendőket látta el, hiszen mindkét vizsgaszakaszban a kutya és felvezetője összehangolt munkáját értékelték. 

Megvalósult egy álom

– Óriási munka állt mögöttünk, így az örömünk határtalan volt és máig az! Megvalósult egy álom, amelyért évekig naponta küzdöttünk, harcoltunk. Mindebből mára a nyugalom maradt, amikor Mese kutyámmal az oldalamon, terápiás hátizsákunkkal elindulunk, hogy küldetésünket teljesítsük, szebbé tegyük az óvodás gyermekéveket, játszva fejlesszünk, állatszeretetet neveljünk az utánunk következő generációba. Mottóm, amely végigkísért ezen az úton, és nem engedte, hogy a nehézségek eltántorítsanak célomtól: „Hidd el, meg lehet csinálni! Ha valóban hiszel abban, hogy meg lehet csinálni, meg fogod találni a módját. A megoldásba vetett hit kikövezi az odavezető utat!” – érvelt egy idézettel Ágnes, majd kiemelte, sok erőt adott neki, hogy kutyáján mindvégig látta, mekkora örömmel végzi a feladatokat, milyen boldog a dicsérettől, és milyen szívesen megy az apróságok közé.