Bakó Ildikó ápolja és továbbadja a hagyományt

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2002-ben indította el hagyományteremtő céllal a Magyar Kézműves Remek elnevezésű pályázatot a hazai kézműves hagyományok népszerűsítésére. Az idei ünnepélyes díjátadót a minap tartották Budapesten, ahol a 123 pályaműből 47 kapta meg a rangos elismerést. A díjazott munkák között szerepeltek Bakó Ildikó takácsi népi iparművész tulipános tojásai is.

Megtudtuk, Bakó Ildikó szerteágazó tevékenységet folytat a népi kultúra és hagyományok ápolásában. Tojásfestéssel és -karcolással, valamint tojásírással már 1973 óta foglalkozik, 1974-től pedig céltudatosan gyűjti, kutatja a Dunántúl hagyományos népművészeti motívumait – ezek feldolgozásával készíti a karcolt és írott tojásdíszítő mintákat is. Emellett fontos szerepet tölt be az életében a néptáncoktatás és a népdaltanítás, továbbá a népi játékok, a népmesék, a népdalok és a helyi szokások gyűjtése.

– A tojásfestéssel, illetve a festett tojással, mint mások, én is apró gyermekként találkoztam. Akkor még egyszínű tojásokat festettem a locsolóknak, a környékünkön ugyanis nem volt hagyománya a díszített tojásnak, kivéve persze a levélrátétes tojást, mert ezt többen készítették – tekintett vissza Bakó Ildikó. Megjegyezte, a néptánc révén korábban már több népművészeti ághoz is közel került: viseleteket varrt, csuhébabát készített, terítőt, ruhát, posztót hímzett.

– A 70-es évek elején egy újságban megjelent cikk nyomán próbáltam készíteni karcolt tojást a néptáncos locsolóknak. Ez annyira megtetszett, hogy elmélyülten foglalkozni kezdtem ezzel, és kerestem a legősibb technikával készült karcolt motívumokat. A Néprajzi Múzeumban minták után kutattam, majd a kiállítási anyagomat a múzeumnak ajándékoztam. Később meghívtak a múzeumtól a húsvéti tojás kiállításra és vásárra, ezt követően pedig minden évben a meghívott vendégük lehettem. Ezek az alkalmak lehetőséget adtak arra, hogy mások munkáit megismerjem és tapasztalatokat gyűjtsek.

Bakó Ildikó kiemelte, az elkészített tojásokat idővel zsűriztetni vitte a Népi Iparművészeti Tanácshoz, ami alapján megpályázta a népi iparművész címet. Ezt 2001-ben megkapta. – Cikkek jelentek meg munkáimról, sokfelé hívtak bemutatót, játszóházat tartani, önálló és közös kiállításokon vettem részt itthon és külföldön. Több alkalommal a Pápa Városi Televízió is bemutatta a munkáimat. 2017-ben pedig a Duna TV-ben nyújtottam bepillantást a tevékenységembe, melyben a tanítványaim is közreműködtek. Emellett a Magyar népi kézművesség című könyv Tojásdíszítés fejezetében is bemutatták a munkáimat – sorolta a népi iparművész, aki megjegyezte, a munkásságát ért számos elismerés közül arra a legbüszkébb, amikor az Országos Élő Népművészet nevű pályázatra beadott karcolt és írott tojásaiért az értékelő zsűri két alkalommal bronz oklevéllel jutalmazta.

A népi iparművész hozzáfűzte, 2003-tól Takácsiban a Népművészeti Műhely-Galériában mutathatja be a különféle technikával készült mintegy négyszáz tojást, továbbá hímzéseket, csuhémunkákat és egyéb tárgyakat.

– A tojásdíszítés három ágát művelem: elsősorban a karcolást, a méhviasszal való írást, azaz batikolást és az általánosan elterjedt levélrátétes tojásdíszítési módot. A húsvéti tojás elkészítése népművészetünk azon ága, amellyel napjainkig évről évre minden településen minden ember kapcsolatba kerül, legyen az díszes vagy dísztelen. A tojás ősidők óta jelképe a világmindenség keletkezésének, az életnek, a születésnek és az újjászületésnek, telis-tele van rejtelmekkel, ezért tartom a népművészet egyik legérdekesebb területének – fogalmazott Bakó Ildikó.

A népi iparművész az alkotómunka mellett kiterjedt közösségi tevékenységet folytat, hiszen többek között a takácsi Kenderszer Kulturális Egyesület elnöke, a Kenderszer Népdalkör és Néptánccsoport vezetője, továbbá a Kenderke Gyermek Néptánccsoport vezetője, az óvodásoknak pedig népi játékokat tanít. Hangsúlyozta: fontos célja a népi hagyományok, a szokások ápolása és továbbadása, valamint a Dunántúlon fellelhető karcolt minták kutatása, összegyűjtése, továbbfejlesztése és terjesztése.