Erős nő egy férfias pályán: Pál Katalin

Miért dönt egy nő úgy, hogy végigfutja a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) Nagyvárad téri tömbje 22 emeletét egy tűzoltói lépcsőfutó versenyen, és aztán miért indul a legerősebb tűzoltóknak kiírt viadalon? A kihívásért, a bizonyításért, illetve azért, mert egy nőnek is ott a helye az erős férfiak között, érvel a kivételes teljesítmények mellett Pál Katalin, a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság (VMKI) munkavédelmi felügyelője, önkéntes tűzoltó, aki első lett az említett országos versenyeken.

- Édesapám, aki ma már nyugdíjas, vonulós tűzoltóként dolgozott Badacsonytomajon, utal családi indíttatásra a nagyon csinos, sportos megjelenésű fiatal nő, aki egyetemistaként, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar Környezetmérnöki szakán találkozott azokkal az egyetemistákkal, akik önkéntes tűzoltók is voltak, és a lépcsőfutásra készültek. – Ott gyakoroltak a kollégium tűzlépcsőjén 2011-ben. Megtetszett, mert a feladat nagyon érdekesnek tűnt, a társaság is kitűnő volt, az pedig nagyon érdekelt, hogy végig tudom-e csinálni a lépcsőfutást a SOTE-n, ami elsőre sikerült – beszél a kezdetekről Katalin, aki nemsokára csatlakozott az önkéntesekhez.

A kérdésre, hogy honnan ez a kivételes erőnlét azt mondja, az általános iskolában és a gimnáziumban kézilabdázott, aztán egyetemistaként is sportolt, futott. Először 2011-ben vett részt a SOTE-n, az országos lépcsőfutó versenyen, amelynek néhány nő indulója volt, és Katalin első lett! A folytatásról így mesél tovább, egyetemi évei alatt szülőhelyéről, Révfülöpről elköltöztek Kővágóörsre, ahol egy ásványvizes cégnél, majd később Veszprémben helyezkedett el, egy gyárban, ahol munka- és környezetvédelmi mérnökként dolgozott. Mindeközben női csapattal önkéntes tűzoltó kismotorfecskendő-szerelési bajnokságokra járt, amit megyei szinten megnyertek, országosan is jó helyezéseket értek el.

- Egy ilyen verseny időre történő stafétafutást, osztott sugár- és kismotorfecskendő- szerelést jelent – avat be a nem mindennapi feladatokba. Katalin mindeközben több alkalommal részt vett különféle lépcsőfutó bajnokságokon is, mindig jó eredményekkel. Indult például Tatabányán a Turul lépcsőfutó bajnokságon, Pécsett a Tévétorony futóbajnokságon, valamint a zalai extrém futáson. Idén nyár óta dolgozik, a VMKI-nál munkavédelmi felügyelő beosztásban, és ebben az évben két fantasztikus teljesítményt tudhat már maga mögött, augusztusban Orosházán, a kétnapos TFA (Toughest Firefighter Alive: legerősebb tűz-oltók) versenyét megnyerte a nők közül. Itt hetvenkilós fémtömböt kellett megemelni, bábut vinni, három méteres palánkot átmászni, fűrészelni fagerendát. Katalin azt mondja, a rendszeres mozgás, illetve egy küzdősport, a brazil dzsiu-dzsicu, ami szintén szenvedélye, nagyon sokat segített a győzelemben. A három méter magas palánkon való átmászástól kezdve a hetven kilogrammos akkumulátor kiemeléséig, valamint a nyolcvankilós bábu cipeléséig minden feladatot sikeresen végrehajtott. Úgy véli, a sikeres szerepléshez az egyéni felkészülés mellett a csapattársak segítsége is nélkülözhetetlen.

Néhány héttel később Katalin ismét rajthoz állt egy olyan versenyen, amely a férfiak számára is kihívást, komoly erőpróbát jelent: az Országos Lépcsőfutó Bajnokságon indult Budapesten, ahol a SOTE Nagyvárad téri klinikai tömbjében futott fel a 22. emeletre teljes tűzoltó védőfelszerelésben, védőcsizmában, kabátban, nadrágban, sisakban: körülbelül 20-25 kilogrammos felszerelésben, izolációs légzőkészülékkel, miszerint csak sűrített levegővel töltött palackból lehetett levegőt venni légzőálarcon keresztül.

- Az külön nehezítő körülmény volt, hogy egy védőcsizma nem futócipő, ugyanis nagyon merev a talpa – jegyzi meg. A kérdésre, hogy adódott-e holtpont verseny közben, bevallja, a fele távnál érezte úgy, hogy fárad, de próbálta kettesével szedni a lépcsőket, de amikor látta az egyes szinteken, hogy még mennyi van hátra, az nem volt biztató számára. Arra gondolt, fel kell érnie, nem lehet feladni, ha már elment a versenyre! Meg aztán bizonyítani akarta magának, hogy képes rá, és végül a nők közül elsőnek, közel 100 férfi tűzoltó közül pedig a középmezőnyben végzett. A 22 emeletet négy perc 23 másodperc alatt futotta le, amivel elégedett, de úgy fogalmaz: legközelebb azért szeretne lefaragni ebből az időből.

- Milyen érzés futni egy ilyen helyen, aztán felérni, miközben az ember valóságos ólompáncélban győzi le az emeleteket? Fantasztikus! Közben úgy tűnik, lelassul, szinte megáll az idő, az embernek a szíve a torkában dobog, minden egyes mozdulatért keményen meg kell küzdeni, érzékelteti a kivételes teljesítményt Katalin.

Egy ilyen versenyre természetesen készül az ember, beszél az előzményekről. A napi futás mellett többször felfutott a révfülöpi kilátóba, illetve a veszprémi húszemeletes legfelső szintjére. A kérdésre, hogy mi a szenvedélye, mit csinál legszívesebben munka után, azonnal közli, fut, túrázik, mert a mozgást élete részének tekinti. Mint ahogy munkáját, hivatását, a katasztrófavédelmet is. Célul tűzte ki, hogy tűzvédelemből felsőfokú képesítést szerez. Számára az igazi érték maga a mentés, a másokon való segítés, nem véletlenül tagja a Bakony Mentőcsoportnak, amellyel, ha úgy adódik, azonnal indul menteni.