Nagyüzem a zagytározónál - Riporterek a kiszakadt résben

A helyszíni bejárásra - amely most valódi értelmet nyer a sok, a tározóra szervezett sajtóséta után - Kivágó Tamás dandártábornok, az Újjáépítési Kormányzati Koordinációs Központ parancsnoka kísér el bennünket. Terepjáróba szállunk, most még gumicsizma sem kell, fagyott a föld mindenfelé. Először a devecseri épülő lakóparkot nézzük meg, mi ugyan - a dandártábornokkal jön az ÚKKK szolgálatban lévő sajtóreferense, Böszörményi Anna is - csak az építkezés széléről, a fotós azonban messze gyalogol az építési területre, ahol már látványos munka folyik. Jó látni, hogy valami épül is a lakott területen a vörösiszap-katasztrófa után, s nem csak a rombolás nyomai vonzzák a tekintet. A lakópark a város iszappal sújtott területének másik felén áll, jó is ez így, az ide költözők legyenek csak minél messzebb attól a helytől, a tragédiát átélték.

Kolontár felé indulunk tovább, lekanyarodunk egy földútra, miközben a dandártábornok elmondja, hogy a teherautók által használt utak nagy részét most építették, vagy a meglévő földutakat erősítették, szélesítették meg, hogy alkalmasak legyenek a szállításra. A külterületeken folyik a munka, hatalmas gépek markolnak mélyen a talajba és szedik össze a vörösiszapos földet. Ahol öt centiméternél vékonyabban fedi a talajt az iszap, ott nem szedik le a földet, hanem betárcsázzák, dudarittal semlegesítik, tavasszal pedig biotrágyával kezelik.

Kolontár és Devecser között azonban inkább összegyűjtik, ezt a területet öntötte el legelőbb a zagy, vastagon állt a földeken, bokrokon, a patak partján. Már látszik, hogy haladnak a munkával, nagy területekről tűnt el a vastag vörös takaró, helyén csak némi gipsszel, sóderrel keveredett, halvány rozsdaszínű föld maradt. A murvás út a megerősített hídon visz át, Kolontár háta mögött, a Tik-hegy túloldalán közelítünk a MAL Zrt. tározójához. Balra tőlünk a halastó található, ezt már előkészítették a lecsapolásra, mondja Kivágó Tamás. Átmeneti tározóba szivattyúzzák belőle a vizet, kikotorják a medréből a vörösiszapot, s a benne lévő gépjárműveket, fertőtlenítik, s a tisztított vizet visszaengedik.

Útközben a dandártábor megmutatja, merre húzódnak a védművek, a mindeddig az átlag „felhasználó” számára a felfoghatatlanság homályába vesző gátak rendszere. Szóval a kiömlés utáni napokban építették meg az első gátat, mely az azóta lebontott kolontári házak és a polgármesteri hivatal közvetlen közelében húzódik, ez védi a települést egy esetleges kiöntéstől, de akár árvíztől is. A következő, úgynevezett kettes gát a település és a tározó között húzódik hosszan, s ez már mindkét települést megvédi, ha a tározó tízes kazettája ismét kiszakadna. A kettes gátban van egy zsilip, ezt most még építik, magyarázzák a katasztrófavédők, ami arra szolgál, hogy átengedje a csurgalékvizeket.
És vannak még úgynevezett körgátak, közvetlenül a tízes kazetta kiszakadt sarka körül.

Itt vagyunk éppen. A kiszakadt résben, amin keresztül október 4-én 600-700 ezer  köbméter vörösiszap és víz elegye zúdult ki, hogy magával vigyen a halálba embert, állatot, a pusztulásba emberi sorsokat, közel háromszáz lakóházat, ide, a tározó félelmetes, kiszakadt torkába most simán beautózunk, miközben a nap arany színekre festi a levegőt, az égen valószínűtlen kékek a felhők, s még a vörös zagy színe is imponáló. Mindez leginkább a fotóst bűvöli el, lelkendezik, hogy olyan helyekre is bejutunk végre, ahová azelőtt még fondorlattal sem és hogy a színek ilyen szépen segítenek a fotózáshoz.

A tízesben az iszapot már nem fedi a lúg, de még nem száradt ki, nedves és inkább szilárd, mint por. A rés két falát kiegyenesítik, az egyik oldal kész, a másik még várat magára, de ezt is megcsinálják, mert így ledőlhet. A környéken - a külterületek mentesítését kivéve - minden munkát a MAL által megbízott cégek munkásai végeznek. Ők foltozzák majd be ezt a rést is, építik meg biztonsági elemként a résfalat, ami kilenc méter mélyen lesz a földben és megakadályozza, hogy a talajban lévő mozgások befolyásolják a tározót.

A Kolontár és Ajka-Tósok közötti út mentén haladunk tovább, a tízes kazetta mellett, ahol nagy földmunkák vannak, biztonságképpen ugyanis a kazetta fala mellett végig, egészen a kilencesig támfalat építenek. Tósok előtt felkanyarodunk a tározóra, a felhagyott, rekultivált hatos és hetes kazettára, ahová a teherautók az iszappal szennyezett földet hordják. A rekultiváció annyit tesz, (technikai majd biológiai) hogy a külterületen vörösiszappal szennyezett földet az elegyengetés után dudarittal teszik újra termővé, a tározóban humuszréteggel fedik be, ezen növények nőnek - most jobbára gaz -, alatta pedig ott marad az alumíniumgyártás végterméke. Ez a sorsa az ide hordott iszapnak is.

Kétkedésünkre Kivágó Tamás azt mondja, ez biztonságos megoldás, hiszen az iszap innen csapadék, vagy talajvízzel nem jut ki, időnként szondákkal ellenőrzik - látunk is egy embert ilyennel dolgozni a száraz kóró közepén -, milyen mélyen van benne a vörösiszap, van-e benne víz. A csurgalékvizeket csöveken keresztül vezetik ki a kazettából.

A kiporzással kapcsolatban is megnyugtat minket a tábornok, azt mondja, mire a böjti szelek kiszárítanák az egybehordott irdatlan mennyiséget, már le is fedik.
Kolontár felé haladunk, a vasúti átjáróban felhívjuk a katasztrófavédők figyelmét arra, hogy a Tornába valami nagy csövön vörös lé folyik, ez persze nem lepi meg őket: csurgalékvíz az is, a patakhoz pedig még mindig savat adagolnak, hogy a pH-ját szinten tartsák.

Útközben megállapítjuk, hogy a környék már úgy-ahogy kinéz, a vörösiszap nagy részét sok munkával sikerült eltűntetni (Kolontár határában van még egy víz alatt lévő terület, amivel nehezen bírnak), a dandártábor megjegyzi, azért van még mit tenni, de ami rajtuk múlik, megteszik.
Kolontáron is megnézzük az új lakóparkot és az épülő mintaházat, amit Makovecz Imre tervezett. Nyitott tornácos, boltíves. Belül találgatjuk, melyik helyiség mire való és elképzeljük, milyen lesz, ha élet költözik belé. Ezzel a vízióval távozunk.

A szálló por (10 mikrogramm alatti frakció) napi átlagkoncentrációja január 11-19. között az ÁNTSZ tájékoztatása szerint viszonylag tág határok között változott. A koncentráció tartomány szélső értékei Kolontáron 28,5-48,3 Devecserben 31,3-71,8 , Somlóvásárhelyen 32,2-57,5, Kisberzsenyben 28,8-44,6 mikrogramm/m³ szinten voltak. A porterhelés Devecserben 75 százalékában meghaladta az egészségügyi határértéket (50 mikrogramm per köbméter), a maximális túllépés mértéke 44 százalék volt. Somlóvásárhelyen egy alkalommal haladta meg a terhelés a megengedett szintet. A másik két monitorozott településen (Kolontár, Kisberzseny) a porszennyezettség a higiénés norma alatt maradt az adott dőszakban. Az értékelt időszakban az Apácatornán működő mobil állomás adatai alapján a porterhelés nem haladta meg higiénés normát, Ajkán kismértékben, hat százalékkal meghaladta a megengedett szintet. A vizsgált időszakban Devecseren a porterhelés 67 százalékában a vonatkozó egészségügyi határérték felett volt, 13-46 százalékkal. A vizsgált települések szennyezettségét összevetve megállapítható, hogy az adott időszakban Devecser porterhelése volt a legnagyobb. A legkisebb koncentrációkat Apácatornán mérték.

A kolontári iszapkatasztrófa további hírei.