Évi ötvenezertonna hamu

Az engedély rögzíti, hogy rendszeres vizsgálat alapján történhet hulladéklerakás, a paramétereket - többek között a nehézfémeket - jogszabály határozza meg. A hulladék kioldódási vizsgálatának eredményei nem haladhatják meg a lerakóra meghatározott átvételi határkoncentrációkat. Ha az eredmények a feltételeknek nem felelnek meg, a felügyelőség akár meg is tilthatja a tevékenységet.

Így a Jobbik és Kepli Lajos országgyűlési képviselő által felvetett kérdésre, miszerint az ajkai zagytározók (melyek fala az erőműből kikerülő égéstermékből készül) sugárzó, radioaktív anyagokkal terheltek, ami egészségkárosodást okozott a környéken, a zöldhatóságnál hiába keressük a választ. A nehézfémek és más környezeti adatok tekintetében a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fel-ügyelőség határozatai, az engedélyezés menete, a dokumentációk nyilvánosak. Bárki felhívhatja érdekes, vizsgálandó körülményre a hatóság figyelmét, azonban az engedélyezési eljárások során erre vonatkozó észrevétel nem érkezett. Az engedélyezési eljárásban a tisztiorvosi szolgálat szakhatóságként vett részt.

A 2006-os környezethasználati engedély előírja, hogy a nem veszélyeshulladék-lerakó telepen az elérhető legjobb technikával ártalmatlanítsák a hulladékot. Az erőműben a tüzelőanyag elégetésekor két százalék ágysalak és 98 százalék elektrofilter pernye keletkezik. A salakot és pernyét egy a tízhez arányban vízzel hígítják és a zagyot hidraulikus úton juttatják ki a tározóba. A hulladéklerakó egymással összefüggő három kazettából áll. Az I. és II. kazetta felhagyott, ott zagyot nem he- lyeznek el (ide hordják most a vörösiszapos földet). Az engedély kiadásakor a III/A jelű kazettán folyt a zagyelhelyezés. Az engedély szerint évi ötvenezer tonna hamut, salakot és kazánport, szénpernyét rakhat le a cég.

A levegőszennyezettséggel kapcsolatban a zöldhatóság 2006-ban megállapította, hogy a zagykazettába a zagykihordás nedves technológiával történik. A nedvességtartalom csökkenésével a kihelyezett zagy összeáll, cementálódik. A felhagyott zagytereken a növényzet megtelepedését faapríték szétterítésével segítik. Helyhez kötött diffúz légszennyező forrás kialakulása megfelelő zagyelhelyezéssel és a folyamatosan végzett rekultivációval elkerülhető.

A felszíni vizek védelmében a hatóság előírása alapján az ipari hulladékvizek a zárt zagyoló rendszerbe kerültek. Az esetlegesen kiszivárgó vi- zeket övárok gyűjtötte össze, ahonnan visszaforgatták, így a tevékenység felszíni vízbe történő közvetett és közvetlen kibocsátással normál üzemeltetés esetén nem járt  állapította meg a zöldhatóság 2006-ban. A területen található transzformátor száraz kialakítású, tehát a transzformálás során fellépő hőveszteség elvezetése nem zárt rendszerben történik olaj recirkuláltatásával, hanem léghűtéssel. A transzformátor tehát nem olajtöltetű, ezért az üzemeltetéséből földtani közeg- és felszín alatti vízszennyezés nem következhet be.

Azt, hogy az erőműből kikerülő salak radioaktív-e és sugároz-e, nem a zöldhatóság feladata megállapítani, a későbbiekben megkísérlünk az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól választ kapni rá.

Az öt éve elvégzett vizsgálatok alapján a felszín alatti vizekről a zöldhatóság megállapította, hogy a talajvíz molibdénnel szennyezett a zagykazetták alatt. A szervetlen hulladék és a külső környezeti hatások eredményezhetik a helyben maradó víz molibdénszennyezettségét. A magas ammóniumkoncentráció valószínűleg a környéken végzett gazdálkodásokból származik.