Zene

2014.02.13. 13:55

Zenészlét és ami mögötte van

Kacskaringós, nehézkes út vezetett a gyermekkori rocksztár imitációtól az országos hírnévig és a Prima Primissima-díjig. Beszélgetés Trócsányi Gergővel, a Hollywoodoo frontemberével zenéről, emberségről, elfogadásról. Az életről.

Szabó Péter Dániel

- Édesapám mérnök, édesanyám pedig fizika-kémia szakos tanár, a felmenőit tekintve viszont olasz származású, így talán onnan örököltem a zenész hajlamomat. Különösebb gyökerei mindenesetre nem voltak a családban a muzsikus létnek, az otthon talált bakelitlemezek révén ismerkedtem a dalokkal - válaszolja kérdésemre a közelmúltban megyei Prima Primissima-díjjal kitüntetett Trócsányi Gergő, a Hollywoodoo énekes-dalszerzője.

- Később a bátyám határozta meg a zenéhez fűződő viszonyomat. Az Edda Keselyű című száma gyermekként eleinte rémisztő volt számomra, de talán ez a borzongás volt az, ami megragadott benne. A bátyám pedig sportot űzött az ijesztgetésemből - teszi hozzá nevetve. 

Ijesztgetés ide vagy oda, a tinédzser fiút megérintette a rockzene, s annyi más fiatalhoz hasonlóan elkezdett érdeklődni a zenélés után is. Persze eleinte a tükör előtt léggitároztak barátjával, ám nyolcadik osztályos diákként a nyári keresetéből Gergő vásárolt egy elektromos gitárt. Innen pedig nem volt megállás.

- Klasszikus garázszenekarokban játszottam, amelyek próbái sokkal inkább baráti összejövetelekhez hasonlítottak, mintsem komoly gyakorláshoz. Tizennyolc évesen, 1993-ban aztán Hollywood’s New Blood néven Nirnsee Krisztián barátommal és szerzőtársammal megalapítottuk a mai Hollywooodoo elődjét. A névválasztást a kényszer szülte, egy akkor futó C kategóriás horrorfilm címe volt, amelyen jókat röhögtünk. Később persze ráébredtünk, hogy ez a név egyrészt csak nekünk jelent valamit, másrészt pedig sehol sem tudták rendesen leírni a nevünket, így Hollywoodoo-ra rövidítettük - mondja Gergő, aki jó szívvel emlékszik a rockzenei szcénában hősidőknek számító kilencvenes évekre. Akkor ugyanis internetes felületek híján a gerillamarketing működött, az emberek egy-egy pozitív koncertélmény után egymásnak ajánlgatták a zenekarokat. A Hollywoodoo pedig a fővárosi és vidéki klubokban rendre jól sikerült bulikat prezentált.

A Prima Primissima-díjas Trócsányi Gergő a színpadon a Hollywoodoo egyik koncertjén (Fotó: Szabó Péter Dániel)


- Más világ volt. Akkor még megvolt a hajlandóság a fiatalokban, hogy egy Enyhe Fintor klubban adott koncertünkre akár Egerből is eljöjjenek. Egyébként a bandát leginkább a gördeszkások szerették, belőlük verbuválódott egy 100-150 fős törzsközönségük, akik tűzön-vízen át kitartottak mellettünk. 

Aztán az ezredforduló környékén leáldozott a klubkorszak, a diszkók kerültek előtérbe. A Hollywoodoo ekkortájt váltott, s az angol helyett magyarul kezdték írni a szövegeket. Persze nem volt egyszerű, ezt Gergő sem tagadja, de az előrelépéshez szükség volt a változtatásra. Az első dalok között született meg a zenekar hagyományos nyári bulijainak emléket állító Örvényes is, ami a mai napig az egyik legnagyobb slágerük.

Közben Veszprémből Budapestre tette át a székhelyét a banda, ami tagcserékkel is járt, hiszen nem mindenki vállalta a költözést a fővárosba. Izgalmas, de rettentő nehéz időszak volt, emlékszik vissza Gergő. - A rokkantnyugdíj mellett a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségénél dolgoztam félállásban sofőrként. Nem túlzás állítani: nyomorogtam, havonta körülbelül 30 ezer forintból tengettem az életemet. Spagettit ettem löncskonzervvel és egy fűtetlen szobában aludtam, ahol egy villanyradiátorral tudtam meleget csiholni. Persze ennek is megvolt a romantikája, de nagyon sok lemondással járt elindulni az önállósulás útján. Aztán ahogy jobban ment a zenekarnak, egyre több lehetőség nyílt meg előttem. Belekóstoltam a rádiózásba és a reklámfilm-készítésbe. Színészként vizsgafilmekben is szerepeltem, ennek hozadéka lett a főszerepe a Filmszemle-díjas Taxidermia című nagyjátékfilmben, amelynek forgatása óriási élmény volt számomra. Fantasztikus érzés volt úgy dolgozni, hogy miközben a fizikális szempontból a tűréshatáron mozogtam, iszonyúan jól éreztem magam - mondja, majd kérdésemre hozzáteszi, a színészkedést továbbra sem zárja ki az életéből, legfeljebb más miatt lesz érdekes a kamerának, mint eddig.

Gergő ugyanis komoly túlsúllyal küzdött éveken, mi több, évtizedeken át, ami azonban komoly egészségügyi problémákat okozott. - Annyira rossz állapotba kerültem, hogy nem bírtam tovább Budapesten élni. Magas vérnyomás, cukorbetegség, ízületi panaszok. Előfordult, hogy a fotelban aludtam néhány órát, mert már az egy helyben fekvés is fájdalmat okozott. Az orvosok sem jósoltak túl sok jót számomra, így hát hazatértem Veszprémbe. Bíztam benne, hogy a szülővárosom, a Bakony és a Balaton közelsége jót tesz majd. Végül egy bypass-műtét mentette meg az életemet, közel 80 kilóval mutat ma kevesebbet a mérleg. Mára megtaláltam a helyem. A boldogságomat, s a magam Istenét is. Máshogy látom a világot - meséli, majd megjegyzi, fontos állomás volt életében az ajkai Molnár Gábor Műhely Alapítványnál töltött időszak is, ahol sérült fiatalokkal foglalkozott. 

- A munka nem volt könnyű, de az ott töltött közel öt esztendő alatt nagyon sokat kaptam ezektől az emberektől. A zene hidat képezett közöttünk, így segítettem nekik. Alapítottunk egy zenekart, a Hangadókat is, amellyel egészen Írországig jutottunk, egy fesztiválon képviselhettük Magyarországot. A legnagyobb élményem talán az volt, amikor egy kommunikációs problémákkal rendelkező fiú másfél év ismeretség után hozzám szólt. Előtte soha nem tett ilyet, csak figyelt. Óriási érzés volt. Aztán a közelmúltban kapott megyei Prima Primissima-díj kerül szóba. Nem számított a kitüntetésre, ám nagyon jól esett neki, hogy rockzenészként is elismerték a munkáját, a tetteit, s az elveket, amelyeket képvisel. A megyeházán tartott díjkiosztón a Hollywoodoo-val zenéltek is egyet, hiszen nekik, a barátainak is köszönhető mindez. A zenekarral egyébként jelenleg is új dalokon dolgoznak.

- Hat új nóta van a tarsolyunkban, amelyeket a koncerteken is játszunk majd. Szeretnénk, ha összejönne egy lemezre való szerzemény, ha nem, akkor rögzítjük a dalokat,s feltöltjük az internetes oldalunkra. Ma már így működik a világ, instant zenefogyasztók lettek az emberek. Mi is azért zenélünk, hogy jól érezzük magunkat. Nem akarjuk megváltani a világot, emiatt pedig sokkal letisztultabbak lettek a dalok. Azt adjuk át bennük, amilyenek vagyunk, s amit érzünk. Ez a legfontosabb.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!