Fahéjillatú a mesefalu

Bognár Anita felhívására harmincnégy telket foglaltak le, melyen negyven épület áll - lakóházak, panzió, múzeum, az apátság -, ami hatvannégy alkotó keze munkája. A kiállításnyitón Ruttkay-Miklián Eszter igazgató köszöntése után Ottó Péter zirci polgármester méltatta a közösségi összefogással készült mesebeli, csodaváró hangulatot idéző alkotásokat. Érdekes párhuzamot vonva felidézte: a török hódoltságot követően, amikor újra kezdett benépesülni a település, harmincegynéhány új család telepedett le, az 1. zirci mézeskalácsfaluban is ennyi a telektulajdonos. Szólt arról, hogy a karácsonyváró süteménynek, a mézeskalácsnak több ezer éves kultusza van. Az istenek ajándékának tekintették, az ókori görögök a halottak szájába tették, ezzel kiengesztelvén Cerberust, az alvilág őrét. A középkorban komoly céhkultúrája alakult ki, ma is találkozhatunk a vásárokban a hagyományos szív-, huszár-, kard-, babafigurákkal. Elmondta, a Grimm testvérpár Jancsi és Juliska meséjében szereplő boszorkány alakja a 17. században Frankfurtban élő Katharina Schrader mézeskalácsos, akit Hans Metzler, széptevésének visszautasítása és szakmai féltékenység miatt feljelentett boszorkányság vádjával, mi szerint a hölgy söprűnyélen lovagol, embereket csal el, bezárja, meghizlalja, aztán elfogyasztja őket.

Csodálatos, mesevilágot idéző mézeskalács házikók születtek. Hatvannégy alkotó keze munkája
Fotó: Müller Anikó Hanga

A városvezető megköszönte Bognár Anitának, hogy a kezdeményezés élére állt, az építőknek a mesevilágba repítő alkotásokat, a múzeumnak, hogy felkarolta a profilba vágó ügyet. Meghitt, bensőséges ünnepet kívánt, csodát a csodálkozáshoz, csodálkozást a csodához. A fahéjillatú mesefalu egész decemberben látogatható.