A kék árnyalatai

A Fifty-Fifty, ez a szemnek furcsa, de úgy tűnik, verhetetlen kétárbocos bő hét óra alatt megkerülte a tavat, és ismét rekordidővel nyert. Beszélhetünk arról, hogy micsoda űrtechnikát alkalmaztak az építők, milyen, a kánontól eltérő tervezői húzások tették máris – három évvel megépülése után – legendássá ezt a katamaránt, vagy arról, mit érezhet a tizenegyszeres győztes, akin kifog a többtestű hajó, és immár másodszor nem tud célba érni.

De beszéljünk inkább azokról, akik e jegyzet írásakor még javában Keszthely felé vitorláznak, és amíg Füreden pukkan a pezsgő és villan a vaku, náluk előkerül egy szendvics, és a közeli szürkületben a part kigyúló fényeire vitorláznak. Ők most készülnek az éjszakai menetre, termoszból kávét hörpintenek, melegebb ruhába bújnak, és cseppet sem irigylik azokat, akik már befutottak, megvacsoráztak és meleg fürdőt vettek. A mezőny lassúbb fele csak mosolyog a sietősökön, akik vannak olyan bolondok, hogy ugyanazért a nevezési díjért megelégednek fél, harmad, töredék idejű élvezettel