Na de ki ennek a gyereknek az apja?

Igen,  a  Bridget Jones immár trilógia és újra Renée Zellwegert láthatjuk a főszerepben. Az előző két részről elmondható, hogy egy  szimpla amerikai love story. A film középpontjában egy nő áll, aki keresi az igaz szerelmet, a kérdés, hogy megtalálja vagy sem. Bridget esetében annyival bonyolultabb a történet, hogy nem nevezhető klasszikus női szépségnek, de sajnos belső értékei sem kerülnek igazán felszínre. Renée biztos, hogy erre a szerepre született. Szimplán hozza a tőle elvárt színészi munkát, se többet, se kevesebbet: vagyis színészi teljesítményt semmit. Arcizmai és idegszálai folyamatos harcot folytatnak, hogy valami érzelmet kifejezzen az arca, bőre alatt lapuló rengeteg botox miatt kevés sikerrel.

A harmadik részben Bridget már negyvenhárom éves - a rosszul sikerült plasztikai beavatkozások következtében, brutálisan öregebbnek látszik- , magányos szingli nők életét éli a nagyvárosban. Mivel a boldog családi kép álma teljesen szertefoszlott, így a hírszerkesztői munkájára fókuszál első sorban. Születésnapját egy rózsaszín muffin társaságával tölti. Megelégeli jelenlegi életét és úgy dönt változtat. Barátnője unszolására elutaznak egy fesztiválra, ahol kezdetét veszi a bonyodalom. Az önfeledt bulizás és egy felmelegített románc eredményeként  Bridget teherbe esik és rövid időn belül két apajelöltje is akad. Egyszerre két  sármőr kezdi csapni a szelet a hóbortos festett szöszinek. Hogy mivel sikerült a főszereplőnek felkelteni a pasik érdeklődését , számomra érthetetlen. Az előzetesek alapján a film egy nevető maratonnak tűnt. Voltak benne vicces jelenete,  amely a film abszurditásából fakad,de alaphangulatában  a filmet nem ez jellemzi, sajnos.

Rendkívül elnyújtották a történetet, néhol kifejezetten unalmas, sablonosnak találtam.

Értékelhető színészi teljesítményt a két apajelölt Colin Firth és Patrick Dempsey  nyújtott. Céljuk azonos: családot alapítani Bridget-el, eredményt azonban a saját habitusuknak megfelelően próbálnak elérni. Bridget híradós szála nem ad annyit, hogy kihatással legyen a történetre. Persze szórakoztató, ezért nem tűnik fel igazán, mennyire felesleges.

Ebben a közegben kimagaslik Emma Thompson, aki a mellékszereplőnek számító nőgyógyászt annyi játékossággal, humorral hívja életre, hogy nagyvonalúan és lazán játssza le a szenvelgő főhősnőt a vászonról. Sajnáljuk, hogy csak ritkán lép színre.

A film kulcsfontosságú kérdésére -  ,,vajon ki gyermeke apja?"-  nem kapunk egyértelmű választ. Bridgetet mintha egyáltalán nem foglalkoztatná ez a lényeges tény. Kilenc hónapig képes kivárni és ezzel együtt két férfit bolonddá tenni. Értem én, hogy ha ez az elején kiderül nincs két órás játékidő, na de 9 hónapig játszani az ember idegeivel, roppant kegyetlen. Pedig egy szimpla teszt megoldaná a konfliktust. Elvárások nélkül ültem be a moziba, egyszer nézős filmnek gondolva a szinglikről szóló legendás sorozat harmadik részét és a sejtésem beigazolódott. Bár tervezik az alkotók a negyedik részt, nem hiszem, hogy érdemes lenne beülni rá.