"Mi nem a világ végén élünk, úgy hisszük, nekünk ez a világ közepe"

<b>Kispirit</b> - Szokatlanul hideg van, ráadásul elkezdett szakadni a jégeső. Ilyenkor ember, állat is bemenekül a melegre, így aztán nem is lepődöm meg, hogy rajtunk kívül egy lélek sem mutatkozik a világ végére szorult faluban, Kispiriten. Pedig kora délelőtt van, amolyan munkáshétköznap.

Németh Sándor

- Alig élünk egypáran a faluban - mondja kísérőm, Németh Jenő Ferenc polgármester, aki gondos vendéglátóként arra is ügyel, hogy az óvatlan látogató ne a falujában ismerkedjen meg közelebbről az anyafölddel.

Mert hát csúszik, irgalmatlanul és esik. Ezért aztán amint lehet, bemenekülünk az alig száz lelkes megyeszéli település nemrég felújított művelődési házába. Azaz csak menekülnénk, mert az ördög nem alszik és megszólal a riasztó.

A bonyolult technikát sokadikra sem sikerül elhallgattatni. Fut is a szomszéd, kérdi riadtan, mi történt? Aztán megnyugszik mikor látja, hogy csak mi próbálunk bejutni a kultúra helyi szentélyébe.

- Tudja, itt az emberek figyelnek egymásra - magyarázza később, már otthonában a polgármester. Persze előbb még végigjártuk a hivatalt, a számítógépekkel is felszelt könyvtárat, egy működő település elengedhetetlen kellékeit.

S hogy egyáltalán merre járunk, hol vagyunk, arra Németh Jenő szerint az interneten jó útbaigazítást kaphatunk. Kaptunk is. Veszprém megye nyugati szegélyén, a Marcal folyó mellékén található az alig száz lakosú község.

Határa - elhelyezkedéséből adódóan - túlnyomórészt sík, csak a dél felől érkező apró vízerek völgyei alakítottak ki kisebb hullámokat a felszínen. Észak felé kiterjedt, füves területeket találunk (Marcali-rétek), míg másfelé szántóföldek, dél-délkeleti irányban, kicsit távolabb erdők koszorúzzák a határt.

Nem messze innen magasodik a magányos, vulkanikus eredetű Somló. Közlekedési helyzete kedvezőtlen, csak Boba, illetve Csögle irányából érhető el mellékutakon. A legközelebbi vasútállomás Bobán van, mintegy öt kilométerre.

- Természetvédelmi területen élünk, ezt szeretnénk mindenképpen a magunk hasznára is fordítani - magyarázza a polgármester, majd mielőtt sorolni kezdené, mi mindent tettek az elmúlt években és még mi van a tarsolyukban, egy korábbi megjegyzésemre reagál.

- Mi nem a világ végén élünk, mi úgy hisszük, nekünk ez a világ közepe - mondja. Ebben maradunk, később rájövök, alighanem igaza van.

- Minden utunkat felújítottuk még 2007-ben, a múlt évben pedig új autóbuszvárókat építettünk, aztán elkészült a kovácsműhelyünk, új tetőt kapott a művelődési házunk. Mindezeket persze pályázati pénzekből tudtuk megvalósítani.

Az emlegetett kovácsműhely még csendes, de a polgármester szerint lesz ez még hangos is. Mint ahogy a környéke is benépesülhet majd, mert ide egy szabadidő-pihenő helyet álmodik a falu.

A műhely mellett áll az egykori iskolánk épülete, felújítására, diáktáboroztatásra a Leaderen belül pályáz a faluvédő egyesületünk.

Hét éve alakultak, jelenleg huszonketten tagjai az egyesületnek, s közösen gondoljuk ki, hogy miként lehetne jobbá, szebbé tenni Kispiritet. Ilyen ötlet például az is, hogy valamikor volt itt egy szép tó, azt kellene visszavarázsolni.

Ezzel is vonzóbbá tehetnénk a falunkat, ugyanis nekünk nincs más lehetőségünk az élet fenntartására, csak a turizmus. Mert mindentől távol vagyunk, még a munkahelyektől is. Igaz,a település polgárainak fele idős, tíz fölött van a diákok száma, akik a szomszéd községbe járnak tanulni.

A többi aktív korú, ha jól számolunk, ők is csak néhányan vannak. Sok az üres házunk, ugyanakkor néhány külföldi már nálunk találta meg a nyugalmat.

Csendes a falu, embert alig látni az utcán. Szerencsémre az egyik ház ajtajában sikerül összefutni az egyedül élő hetvenöt éves Burján Ernőnével. Kiderül, hogy negyvenkét évvel ezelőtt Csögléről, a szomszéd községből került a faluba. Egy éve özvegy, gyermekei nincsenek, csak a kutyájával tud néha perbe szállni.

- Nézze, ez egy nagyon rendes falu, tisztelettudó emberek lakják, igaz jobbára csak magam korúak. Fiatalt keresni kell, pedig ez a falu a világ közepe ám -mondja huncutul.

Másodjára hallom a világ közepét. Lassan hinni kezdem, hogy valóban az. De hát milyen világ közepe az, ahol egy nyamvadt korcsma sincs, csak egy bolt. Pedig ha hinni lehet a fámának, egykoron a híres nevezetes utolsó bakonyi betyár, Savanyú Jóska még mulatott a kispiriti csárdában. Vagy igaz volt, vagy nem.