Elfogadja Vázsony a Kis-Moszkvát? Fotókkal

Még tavaly év elején értesítette a nagyvázsonyi önkormányzatot a Honvédelmi Minisztérium, hogy kérésüknek eleget téve, ingyen megkaphatják a 36 hektáron elterülő bázist. 

Többeknek felcsillant a szeme  végre tekintélyes vagyonhoz juthatunk!, ám a bejárás után már nem volt ilyen felhőtlen az örömük. 

(Fotó: Mátételki András)

A húsz éve gondozatlan bázist lassan már teljesen visszavette magának a természet. A betonutak fölé bekúsztak a bokrok, az egykor csövekkel fűtött, nyitott uszodában legfeljebb a békák rendeznek egymás közt versenyt nagyobb esőzés után. 

Az épületeket már jóval korábban kibelezték, vittek belük mindent, ami mozdítható. A legnagyobb kár, hogy a két ukrán és a veszprémi többemeletes panelházak siralmas állapotban vannak. 

Ablakaik kitörve, az ajtókat kitépték, a vandálok a konyhabútort is elhúzták a fal mellől. Vajon mit kereshettek? Elrejtett rubelkötegeket, vagy csupán fémet, amit a hulladéktelepen leadhattak? 

Azt mesélik, miután titokban sorra elvitték a katonai technikát a bázisról, egyik óráról a másikra kellett elhagyniuk a családoknak az otthonukat. Volt, aki nagy sietségében még a leves alatt sem zárta el a gázt... 

Amikor 1989 novemberében az utolsó szovjet katona is elhagyta az erdő mélyén megbúvó bázist, két hétig senki nem őrizte. Jöttek is a környékbeliek szép számmal, de távolabb élők is alaposan körbenéztek. 

Egyáltalán megéri ezeket felújítani, vagy el kellene dózerolni? 

Amit lehetett személygépkocsival vittek el, az élelmesebbje viszont teherautóval érkezett. Aztán két évig a határőrezred egyenruhásai vigyáztak az ürességtől kongó épületekre, majd a honvédség katonai álltak őrt a kapuban. 

A mai napig egy civil őrző-védő biztonsági szolgálat bízott meg a minisztérium, hogy három műszakban, fegyvertelenül őrizzék az objektumot. Ha bárki "betévedne" a területre, ahol régen még a légynek is tanácsos volt odébb szállni, az őrök azonnal értesítik a veszprémi honvédségi központot, ahonnan segítséget hívhatnak.

Persze semmi értelme idekeveredni, mert a házi benzinkútban már nincs nafta, az épületekből pedig már mindent elvittek az öenyvesö kezűek. A teherautóknak fenntartott garázsokat jelenleg egy vadásztársaság bérli a honvédségtől, takarmányt meg néhány gépet, traktort tárolnak benne. 

Meglehetősen lehangoló a látvány. Meg az a talány, hogy miért nem húsz évvel ezelőtt ajánlották fel bárkinek ezt a Tótvázsony-Úrkút-Nagyvázsony háromszögben fekvő területet. 

Ma már semmit nem ér a három, összesen 92 lakásos panelház, hacsak a leendő befektető ki nem cseréli bennük a teljes közművet, az egyéb munkálatokról nem is beszélve. Egyáltalán megéri ezeket felújítani, vagy el kellene dózerolni? 

A látogatás résztvevőit, az országgyűlési és önkormányzati képviselőket szemmel láthatóan az dobta fel, amikor ott álltunk a Nagy Titok, a bunker bejárata előtt. 

A vagy harminc centiméter vastag, mechanikusan és elektromosan zárható kettős ajtón át szűk lépcsőn jutottunk le a mélybe, ahol volt áramfejlesztő is, hogy kritikus helyzetben se szűnjön meg az élet egy emelet mélyen. Külön ajtók szolgáltak arra, hogy a teherautókról levett „árutö behozzák a függődaru segítségével. 

A közel 50 négyzetméteres szobafélék teljesen üresek, semmiféle jel nem árulkodik arról, hogy annak idején mit őriztek bennük. A szóbeszéd szerint atomtölteteket tároltak, azért vigyáztak erre a helyre oly nagyon. 

A Kis-Moszkván belüli, 16 hektáros területen fekvő bunkert szigorúan védték. Erre utalnak a géppuska fészkek, a dupla szögesdrót (egyikben áram is volt), amelyek közé annak idején aknákat telepítettek. 

Állítólag egyszer két fickót elkaptak az őrök, akik eltévedt turistáknak adták ki magukat, akár a többi kém… Sorsukról semmit nem hallottak később, de jobb bele se gondolni. 

Volt olyan sorállományú katona  ők adták az őrséget, mert minden más feladatot a tisztek és a tiszthelyettesek végeztek, aki innen lépett le. 

Három hónap múlva kivégezték Kijevben. Ez a sors várt arra a kiskatonára is, aki Szentkirályszabadján a temetőben megerőszakolt egy idős nénit, de már nem tudta elrejteni a templom kriptájában. Reggel már a hajmáskéri fogdában tették fel neki a magyar ügyészek kérdéseiket. 
 
A bunkerba csak tisztek léphettek be, ahol külön volt a fegyverszobájuk. Az elővigyázatosságukra vall, hogy a "személyzeti" bejáró mellett van jelenleg is egy rejtett kijáró, amelyet földdel töltöttek fel. 

Menekülés esetén ezt a földet leengedték volna a bunkerba, hogy szabad legyen az út kifelé. Már az építkezéseknél is körültekintőek voltak, mert a kiszedett murvát egész Öcsig vitték el, ezzel igyekeztek elterelni a figyelmet a földalatti építkezésről. 

Az is sokat sejtett, hogy az itt szolgálók közvetlenül Moszkvától kapták a parancsot, s nem a Budapesten állomásozó Déli Hadseregcsoporttól. 

Talán ez a tény is erősíti azt a feltételezést, hogy atomfejekre vigyáztak annyi éven át az erdő mélyén, ahová naponta érkezett az éjszakai postagéppel a friss Pravda, a kommunista párt hivatalos lapja, hogy tájékozottak legyenek az itt szolgálók arról, mi történik odahaza. 

Ha mondjuk valakinek haza kellett mennie temetésre, ez a gép vitte ki Budapestről. Ismerve a szovjet alakulatoknál lévő vasfegyelmet, nem sokszor hagyták el a tábort lakói. 

Az asszonyok ellátták családjukat, s minden csütörtökön beutaztak a veszprémi Bástya áruházba bevásárolni. Azt mondják, a "bárisnyák" ügyesen gondozták a konyhakertjüket, kijártak az erdőbe gyümölcsöt szedni, amiből kitűnő lekvárt készítettek. 

Előszeretettel tartották meg a nőnapot néhány kivételezett magyar egyenruhás barátjukat meghívták feleségükkel és gyerekeikkel együtt -, ahol igencsak próbára tette a férfiak gyomrát a 96 fokos szesz. 

A nők specialitása a halak lehúzott bőrébe töltött halpástétom volt. Nagyvázsonyból járt ki hozzájuk egy fodrász hölgy. A kicsik helyben jártak óvodába, az általános iskolásokat naponta vitte-hozta az iskolabusz Hajmáskérre. 

Míg a kiskatonák öt évet szolgáltak - részben hazájukban, illetve külföldön -, addig a tisztek ennek legalább a dupláját húzták le idegen honban, persze a családjukkal együtt. Ezért is tudott szinte mindegyikük németül ű az NDK-ban is eltöltöttek pár évet. 

Az egykor csövekkel fűtött, nyitott uszodában legfeljebb a békák rendeznek egymás közt versenyt nagyobb esőzés után

A terület földhivatali rendezésre vár, ugyanis nem szerepelnek rajtuk az épületek. 

A látogatás végén Fábry Szabolcs, Nagyvázsony polgármestere a jövőbeni ajándékról úgy vélekedett, hogy a helyzet hasonlít arra, amikor egy szegény család örököl, de nincs pénze az örökösödési illetékre, az ő esetükben a vagyon működtetésére. 

A képviselők legutóbbi ülésükön arról döntöttek, hogy hivatalosan bejelentik igényüket a mint egy egymilliárdot érő területre, amelyet befektetőkkel közösen kíván majd hasznosítani a település. 

A polgármester azt mondta, három lehetőség került eddig szóba. Gyermek- és/vagy idős emberek rehabilitációs központja lehetne a bázis, illetve kutató-gyártó és lakóterület, s nem utolsó sorban szóba jött egy szórakoztató-város kaszinóval, motellel, welness- és turisztikai szolgáltatásokkal. 

Legutóbb az az ötlet merült fel, hogy alakítsanak ki a '70-es '80-as éveket idéző kulturális retró parkot. Hozzátette: bármelyik elképzelés valósulna meg, új munkahelyek teremtődnének, gyarapodna a falu.

Mivel a falut erősen foglalkoztatja a bázis őrzésének tetemes költsége, megjegyezte: egy-másfél év után várható, hogy megkapják a területet, addig nem kell az önkormányzatnak gondoskodnia a bázis védelméről.