Utcán a magyar filozófus, feltaláló és polihisztor

Már nem fiatal, de nem látszik igazán öregnek sem. A haja ősz, az arca vékony, barázdált. Mozgása dinamikus, nem csak az ujjaival játszik, hanem az egész testével. Mellette külön a mimikájával és a szemével is. 

Mikor leteszi a furulyát, beszélgetni kezd. Mindig marad körülötte pár ember, akivel rövidebb-hosszabb diskurzusba bonyolódik. 

Pár szó után kiderül, nem akárkibe botlottunk a veszprémi városközpontban. Erdélyi József önmeghatározása szerint "magyar filozófus, feltaláló és polihisztor".

Több találmánya is van, az egyikről, egy univerzális erőfejlesztő eszközről - ami időnként dyngennek, dinamikus generátornak nevez - fényképet is mutat. 

Hajlított faelemekből készült szerkezet, mindent tud, amit eddig a fémből készült eszközök tudtak külön-külön. 

Egy holland befektető megvásárolta a gyártási jogot, 100 ezer forintban fizette meg az ötletet. Semmi komolytalanság, minden valódi, angol nyelű szerződés készült a bizniszről, kéznél is van éppen, szemvillanás alatt elővarázsolja táskájából, tolja elém. 

Munkahelyeket fogok teremteni, az üzemet itt Veszprémben indítjuk be - tudok meg villámgyorsan további, nem elhanyagolható részleteket. 
 
Közbevetőleg azt, a világ fontos szógyökei a magyar nyelvből származnak. Mást ne mondjunk, az Isten. Az első szóelem, az is, bizonyosságot is jelent, a ten-ből meg süketnek kéne lennünk, ha nem hallanánk ki a tenni, tett szót, azaz: Isten - biztos tett. 
 
Hasonló párhuzam az anyag szó, amiből származtatjuk az anyát. Ez a viszony megtermékenyítőenhatott az indo-európai nyelvekre, lásd: matéria (anyag) - mother, mutter. Ezért is van az, hogy Erdélyi József végtelen kegyelmi állapotnak tartja azt, hogy magyar. 

Annak is született, de messze a most otthonának mondott bakonyi tájtól, Csesznektől - Erdélyben, Marosvásárhelyen látta meg a napvilágot. 

Három egyetem hallgatója is volt, orvos, zenepedagógus, és teológus is lehetett volna - ha valamelyiket elvégzi. 

De a vak sors minduntalan közbeszólt, eszközei közül eggyel ismertet meg bennünket, a kommunista államhatalom alakját vette fel, és mint káderező sújtott le a gyanútlanul polgári származási ifjúra. 

Egy biztos karrier tört ekkor derékba, ha a teológiát elvégzem, én vagyok Erdély püspöke. 
 
Az áttelepülésében is jelen van a politikai indíték. Élelmiszer üzlet előtt idős nénikét álltak sorba kenyérért, a szekusok elzavarták őket, Erdélyi József kiállt mellettük, a szót tett követte, nagyon megverték, de nem az öregasszonyok.
 
Rövid, ám annál fontosabb filozófiai kitérőt teszünk. Istent keressük, akinek neve is van: Zenóra. Ez a női változat, a férfi Zenura, de ezt csak úgy megjegyzi, mert az ő isten női, hiszen férfinak született. 

Azért megfogalmazódik egy tengelytétel: Isten mindenütt ott van, ami jól megfér azzal, hogy az ember addig kombinál, míg rájön, hogy vannak lehetetlenségek. 
 
Élvezzük a városközpontban a kora tavaszi, áldott napsütést, de most, hogy nem szól a furulya, az emberek nem állnak meg mellettünk. A furulya - eredetileg furugla, ami ugye a forgásból jön - csak úgy véletlenül került bele Erdélyi József életébe, mert egyébként gitárt tanított Budapesten és Zircen is. 

Az utcai zenészséget kipróbálta Svájcban is, de nem ragadt meg Zürichben, mert drága volt a szállás. 
 
Persze van más találmánya is, például egy teljesen egyedi formájú ping-pong ütő. Ez az eszköz évszázadok - vagy tán évezredek? - óta nem változott, pedig csak mozdulatokat kéne tovább gondolni, ahogy használjuk. 

Mindjárt nyilvánvaló lesz, hogy az ütő és nyél közti részt el kell vékonyítani, a nyélnek pedig gömbben kell végződni. Ennek a találmánynak egyelőre nincs gyártója, maga a feltaláló viszont kipróbálta, újra kell vele tanulni játszani, de utána garantált az eredmény. 
 
A majd 70 évbe belefért két házasság, egy névleges az áttelepülés miatt, meg egy igazi, és három gyerek, tehetséges valamennyi. De olyan génállománnyal, melyet Erdélyi József tovább örökített, ez nem is csoda. 

Felmenői között tudhatja Arany Jánost, apai nagybátyja pedig az a népi költő, Erdélyi József, akiről Német László azt mondta, ugyanaz a magyar népköltészetben, mint Kodály Zoltán a zenében. 

Fejből citálja több versét, az egyikből lejegyeztem egy részletet: Ha meghalok, az életen nem esik csorba, A lét nem lét csataterén más áll a sorba, Vetésemet más aratja, de akárki fia-fattya - az enyém. 

(Fotók: Orosz Péter)