Várnak ránk az alagút végén

Ebből az alkalomból beszélgetünk Kocsi Györggyel, a veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola prefektusával, Zamárdi község plébánosával. Kérdéseink rendhagyók, írók és költők gondolatait idézzük, azokra kérünk választ a teológustól.
 
- Hálát adnak Istennek, amiért megteremtette ezt a világot, és dicsérik, amiért egy egészen másféle világot is alkotott, ahol majd jóváteszi ennek az igazságtalanságait. (Anatole France)

- Csak viszonylag érezzük tökéletesnek ezt a világot, mert tökéletesebbre vágyunk. Az ember sokszor megkísérelte már ennek a világnak az igazságtalanságait rendbe tenni, és az igazságtalanság csak nőtt. 

(Fotó: Penovác Károly)

Valószínű a mi igazságunk sokszor a legnagyobb igazságtalanság. Jézus magáról mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Ebben a világban annyi lehetőség van, és mindenki boldogan élhetne, ha nem lennénk irigyek és kapzsik. 

Mindenkinek jutna lakás, víz, és még sorolhatnám mi minden. Ezt a világot mi tesszük igazságtalanná, nem Isten. Elviselhetetlenné az önzésük, elviselhetővé és széppé a szeretetünk teszi.

- A teremtés történik meg, amikor az ember halála és a születése összeér. (Nádas Péter)

- Szép gondolat, egyet is érthetek vele. Jézus azt mondja: hogyha a búzaszem nem hal el, egyedül marad, de ha elhal, akkor sok termést hoz. Ez a létparadoxon, amiaki kész meghalni, élni fog, amiaki csak élni akar, meghal. 

Assisi Szent Ferenc is így mondja híres imája végén: Add, hogy inkább én szeressek, mint hogy szeretetet igényeljek; mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg önmagunkat, és ha meghalunk, azzal ébredünk az örök életre.
 
- Az élet nagy vizsgája nem a halál, hanem a meghalás... Félek, hogy a halál unalmas. (Márai Sándor)

- A meghalás, ami egy folyamat, biztosan izgalmas. Halál van is, meg nincs is. Olyan lehet, mint a jelen pillanat, amit nehéz megragadni. Átmenet van. A halálból rögtön az életbe. 

Gárdonyi Géza az Útra-készülésben nem fél ettől a mindenütt jelenlevő haláltól: ... a halál nékem nem fekete börtön, nem fázlaló, nem is rút semmiképpen: egy ajtó bezárul itt lenn a földön, s egy ajtó kinyílik ott fenn az égen  ez a halál.
 
- A halál nagyon komoly dolog, nem szabad vaktában nekirohanni. (Paul Guimard)

- De senki sem akar neki rohanni. Az öngyilkos is fontolgatja, és készül rá. Isten felkészít bennünket a halálra. Lehet, hogy egy álommal. De lehet, hogy az utolsó pillanat is film-hosszúságú, ha hirtelen jön a halál. Ott már más idő is van, nemcsak a mi időnk.

- ...az élet legborzalmasabb mozzanata nem az, ha két ember gyűlöli vagy megöli egymást, hanem ha két ember szereti egymást, és más-más időpontban halnak meg. (Molnár Ferenc)

- Ezért akik szeretik egymást, sokszor gyorsan követik is egymást. Mint lelkipásztor, ezt tapasztaltam is. De borzalmas a gyűlölet és az emberölés is.

- A halál rendszerint azt váltja ki az emberekből, hogy mélyebben élik át az életet. (Paulo Coelho)

- Nagy bölcsesség, a halált sokan az alkotó vágy sarkallójának tartják. Ezért a fiatalon elhunytak hagynak ránk sokszor zseniális életművet. Petőfi például.
 
- Igazán csak két dologról szabad írni. Csak két dolog van, ami fontos. Az egyik a szerelem, a másik a halál. (Bacher Iván)

- Kinek mi a fontos? Itt a szerelmet vehetem az élet foglalatának, a halált meg a negatív oldalának, akkor tán még igaz is. De sok minden fontos az életben. Elhidegülhet a szerelem is.

- Aki meg akarja menteni az életét, az elveszíti azt. (Jézus)

- De Jézus a pozitív oldalát is mondja: Aki elveszíti életét érettem, megmenti azt. De Isten mindkettőt üdvözítheti, azt is, aki nem akarja elveszíteni, és azt is, aki hajlandó elveszíteni. 

A tanítványok a gazdag ifjúval kapcsolatban mondják Jézusnak, amikor arról beszél, hogy könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába  hozzá teszi, hogy embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek. Vagyis  üdvözítheti a gazdagot is.
 
- Teljesen mindegy, hogy mikor kell meghalni, miután egyszer úgyis meghal az ember. (Krúdy Gyula)

- Polcz Alaine is ezt mondta nekem a mai ember érzését megvilágítva: Megöregedni nem akarsz, fiatalon meghalni sem akarsz. Hát akkor, mit akarsz?

- A Mindenható létének legjobb bizonyítéka az, hogy nem tudjuk, mikor halunk meg. (Joseph Brodsky)

- Számomra a legnagyobb bizonyíték nem a halál bizonytalan ideje. Annál is inkább, mert tapasztaltam, hogy a haldokló ki tudta húzni a halálát, és már senkivel sem kommunikált, csakhogy majd én temessem, és ne más pap. 

De el kellett utaznom, és egy hét múlva meglátogattam a nagykanizsai kórházban. Minden erejét összeszedve még kommunikált velem. De előtte már senkivel, a lányával sem öt-hat napon keresztül. Másnap reggelre meghalt. Valószínű, hogy így akarta. 

És meg is kapta ehhez még az időt. Pál szerint a halál a bűnnek zsoldja. De a lét az életet jelent. Az élet mindenütt jelen van, mert maga Isten a nagybetűs élet. Vannak létező dolgok, amik nem véletlenül lettek, hanem Isten teremtette őket. Ez fontosabb. Az élet nagyobb bizonyíték Isten mellett, mint a halál.

- Élet közepette is körülvesz a halál. (Luther)

- És a fordítottja is igaz. A halál közepette az Élet vesz körül. És jó, ha a hozzátartozók is, akik mindenképpen élők. De Polcz Alaine beszélt nekem arról is, hogy a jóbarátaink is várnak és segítenek nekünk. Ők, akik már meghaltak, az alagút végén várnak bennünket.

- A halál rokona az álom. (Petrarca)

- Így gondolkodtak a latinok is. De az álom is milyen élő. És Petőfi is azt mondja, hogy anyám, az álmok nem hazudnak...
 
- A halál minden élet titkának a megfejtője. (Jókai Mór)

- Főleg, ha arra gondol, hogy a halál után már nem titkolódzhatunk egymás előtt, és Isten előtt pedig már most sem.

- Aki meghalt, sohasem bűnös. (Svevo)

- A teológus azt mondja, hogy Jézust és Máriát kivéve mindenki bűnös. De a bűnt ők is (mások bűnét) magukra vették. De Isten tisztává tudja tenni a bűnbánó bűnöst.

- Minden nevetséges, ha eszünkbe jut a halál. (Thomas Bernhard)

- Ha úgy értem, hogy a halállal mindent itt kell hagynom, akkor valóban a többi dolog más helyértéket kap, elveszíti azt a kizárólagosságot, azt a varázst, amivel pedig kecsegtetett bennünket.

- Az igaz ember eltávozik, de fénye megmarad. (Dosztojevszkij)

- A Szentírás is így mondja: Az igazak ragyogni fognak, miként a csillagok.
 
- Mit nem fogadtál el a pillanattól, az öröklét sem adja vissza már. (Schiller)

- Gorbacsov is hasonlóan mondta, hogy aki elkésik, azt megbünteti a történelem. De Jézus ennek az ellenkezőjét állítja  joggal. Aki érettem elhagyja apját, anyját, feleségét, gyermekeit stb., már itt a földön száz annyit kap, ráadásul pedig megkapja az örök életet. 

Jézusnál a lemondás nem veszteség, hanem nyereség. Ez is paradoxon, de az ember nap mint nap megtapasztalhatja igazát. Viszont azért mégsem ellenkezik Schiller mondása Jézus felfogásával, mert ő is beszél arról, hogy most van itt az üdvösség napja. 

Azaz a kínálkozó pozitív alkalmat meg kell ragadni. A példabeszédeiben is állít példának ilyen embereket. Márai inkább a kivárásra figyelmeztet a Füves könyvében: Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok  emberek, eszmék, helyzetek, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. 

Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd... 

De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.

- Nem hiszek a természet dualizmusában. Ugyanaz a törvény kormányoz minden lényt, s az emberből semmi több nem marad meg a halál után, mint a többi teremtményből. (Anatole France)

- Érdekes Anatole France felvetése. Valóban csak mi lennénk kivételes helyzetben, és Isten a többi teremtményt csak az ember miatt teremtette volna? Persze ő itt azt sugallja, hogy egyikből sem marad semmi. 

Én viszont abban reménykedem, hogy az örök boldogságban más teremtmények is részesülhetnek. Ahogyan a teremtett világban vannak szimpatikus és antipatikus lények... De Isten ezeknek is létet adott, és őket is élteti, még ha nekünk sokszor kellemetlenek is.  

Ő biztosan nagyobb a szívünknél  tán e tekintetben is , ahogyan János evangélista mondja róla. De a halállal nem ér véget semmi, hanem ahogyan Polcz Alaine és Mészöly Miklós sírkövére van írva: Még csak most kezdődik minden.
 
- Kik sírból visszajárnak, nem hoznak életet. (Arany János)

- A sírból visszajárók nem, de Jézus igen. Arany azért mást is ír a halálról: Életem hatvanhatodik évébe.  Köt engemet a jó Isten kévébe.  Betakarít régi rakott csűrébe.  Vet helyemre más gabonát cserébe. Arany, úgy tűnik, tudta a halála évét, a mikort, amit Brodsky szerint jó, hogy nem tudunk.

- Hogy csak az halt meg, ami nem lett. S az él örökké, ami volt. (Vajda János)

- Tömör, bölcs megfogalmazás, és áll is a teremtményekre. De Isten kívül van a volt és a lett kategóriáján. Mert  örök van. Örök jelen. Örök fiatal. A zsidók Örökkévalónak is nevezik.

Pál szerint a halál a bűnnek zsoldja. De a lét az életet jelent. Az élet mindenütt jelen van, mert maga Isten a nagybetűs élet. Vannak létező dolgok, amik nem véletlenül lettek, hanem Isten teremtette őket. Ez fontosabb. Az élet nagyobb bizonyíték Isten mellett, mint a halál, mondja Kocsi György 

Névjegy 

Név: Kocsi György 1955-ben Borszörcsökön született. 

Tanulmányok: A győri bencéseknél érettségizett 1973-ban. Két hónapot a győri szemináriumban töltött, majd a katonaság után, 1975-ben újra Győrbe, később a budapesti központi szemináriumba került. 1980-ban szentelték pappá Veszprémben. 

Pályakép: A Zala megyei Búcsúszentlászlón kezdett el dolgozni. Később Somogy megyébe helyezték. Öt éven át a németországi Tübingenben keleti nyelveket tanult. Jelenleg a veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola prefektusa, és Zamárdi község plébánosa.

Publikációk: Mintegy ezer oldal teológiai szöveget fordított magyarra. Rendszeresen jelennek meg írásai a Pannonhalmi Szemlében és a Vigíliában. Jézus szeretetéért címmel interjúkötet készült vele 2008-ban