Gyermekként író akart lenni - A vendég Konrád György

Brassai Zoltán irodalmár vezette a beszélgetést az est során, amihez később a közönség is csatlakozott. Az első Gizella-napokat Konrád György nyitotta meg és akkor találkozott, beszélt először az íróval Brassai Zoltán, aki akkor és most is az Illemtudó államot szeretnék idézettel kezdte a beszélgetést. 

S hogy Konrád György hogyan válaszolt erre a kérdésre? - Mint tizenhét évvel ezelőtt, még mindig azt szeretne. 

Milyen vágyakozásai voltak az írónak a rendszerváltozással szemben? - szólt a következő kérdés. 

A beszélgetés végén végül azt is megtudhattuk, Konrád György hogyan ítéli meg a jelen politikai helyzetet Magyarországon 
(Fotó: Kőrösparti Beatrix)

Konrád elmondása szerint tudta, milyen az a közeg, ahol él, így nem voltak nagy elvárásai. Az emberek olyanok amilyenek, nagyon lassan változnak. A kultúra is lassan változó élőlény - hangzott a válasz. 

Megtudhattuk, azt is, hogy Konrád György már korán, kisgyermekként tudta, hogy író szeretne lenni, mert már akkoriban jól esett számára fogalmazni, örült, ha egy mondata úgy sikerült, ahogy az neki tetszett. Az pedig külön örömmel töltötte el, ha még a tanítónő is megdicsérte. 

Diákként erősen hatottak rá Ady Endre és József Attila sorai - emlékezett vissza az író, aki egy kedves könyvtári emlékét is megosztotta a közönséggel. Egy író esetében felvetődik a kérdés, hogy versek írásával is próbálkozott-e.  

- Igen, de az a baj, hogy rosszakat írtam. Soha nem mutattam meg senkinek, éreztem, hogy ezek nem versek - felelte Konrád György, majd hozzátette, hogy a próza és a vers közötti egyensúlyt próbálja megtalálni. 

Az író elmesélte, milyen érzés volt számára először kezébe venni A látogató című könyvét és hogyan került sor a kiadására, majd milyen volt a könyv fogadtatása. Megtudhattuk, hogy hét évig dolgozott ifjúságvédelmi felügyelőként és A látogatóhoz innen merített ihletet. 

Akkor is fontosnak tartotta az emberekkel való kapcsolatot és ma is mindenkit meghallgat, érdeklődő az emberek felé. 

A beszélgetés során szóba került második könyve, A városalapító című regény története is. Egy ideig városszociológusként is dolgozott, akkoriban ismerkedett meg Szelényi Ivánnal, akivel nagyon megkedvelték egymást és a mai napig barátok. 

Együtt végezték a kutatásokat, ami a mai napig kedves, kellemes emlék számára. 

Elutazás és hazatérés című önéletrajzi regénye kapcsán elhangzott, a szerencsén múlott, hogy 1944-ben nem végezték ki és sikerült megmenekülnie, életben maradnia.